Eredetileg a biztonságról akartam írni most, de azt későbbre halasztottam....
Nem tudom hogy "Anyánk" ismerte-e a címben említett módszertant vagy sem. Mindenesetre aszerint készült el az a rendszer....
Preambulum
'94-ben egy Kft.-ben dolgoztam, modern eszközöket használtunk - Banyan Vines (Unix alapú fileserver), OOP-s Dataflex, etcetera - és egy nagyvállalatnak fejlesztettünk rendszert. Akkor még azt hittem hogy ez a nagyvállalat a "szocializmus utolsó bástyája", később azért finomodott ez az elnevezés nálam, a BTV már rég nincs meg, bástyák azért még vannak ;-).
Értekezlet
Egyszer kitalálta az egyik főnök hogy a fejlesztők is vegyenek részt az értekezleteken, és ehhez később is ragaszkodtak. Remélem ma már sehol nincs ilyen. Több órán keresztül beszéltek a semmiről, és nem lehetett előbb abbahagyni. Akkor szoktam rá a kávéra. Észrevettem hogy aki kávézik, az több percig ki tudja magát vonni a semmi körül folyó - nagyon óvatos - beszélgetésből. Ez olyan mélyen bennem maradt hogy azóta is automatikusan igent mondok bármilyen kávékínálásra, bár már az ízét is kedvelem és cukor nélkül, akkor még kevergettem lelkesen azt is.
Egy jellemző példa az akkori értekezletek felesleges voltára hogy egyszer annyira fájt a fogam hogy nem voltam hajlandó felmenni a meetingre.(Öt, tíz, tizenöt percenként eresztettem rá a hideg vizet, ami annyira fájt hogy elzsibbadt utána egy darabig. Fogorvos? Persze, de akkor határidő volt, ki ér rá ilyenekre?)
Nem volt ott senki, megcsináltam néhány listát.
Egy idő után jött az egyik kollegina hogy mennem kell, mert én vagyok terítéken. Nem volt apelláta, jó adag hideg víz, felmentem.
X lista mikor lesz kész? Most csináltam meg. Y listát is kéne. Azt is most fejeztem be, sőt a Z-is megvan.
Ameddig beszéltek róla, meg is lehetett csinálni, mi meg benn voltuk hétvégén is, mert persze a meeting miatt kiesett napot pótolni kellett....
BEIG
Lassan haladnom kellene már előre :D.
Egyszer felhívott egy régi ismerősöm, barátom, kérdezte hogy nem volna-e kedvem visszajönni a MÁV-hoz, mert az egyik helyen nagy szükség volna egy értelmes emberre aki fel tudja venni a tempót Csabival. (Akkor még nem ismertem, tényleg nem egyszerű feladat ;-).... Ugye Csabi ;)?)
Mosolyogtam az ötleten és szelíden leráztam druszámat. Kevesebb pénzért, kisebb szabadságfokkal menjek egy céghez ahonnan már egyszer eljöttem? (Később a főnököm amikor az elmenetelem zajlott, pont erre hivatkozva mondta hogy nagyon gondoljam meg ezt, nem szabad visszamenni, ez életem legel<censoredebb> döntése lesz.
Akkor még nem írtam a révészről :D....)
No mindegy is, teltek múltak a napok, amikor az egyik kolléganő az asztalomra tett egy papírköteget, hogy az új munkaszerződésünk, írjam alá, mert különben nem kapunk fizetést.
Ezt én félreértettem akkor (csak arra célzott hogy kell az elszámoláshoz, nem arra hogy kirúgnak ha nem tetszik). Végigolvastam. Találtam benne egy olyan pontot, amit semmiképpen nem akartam aláírni. Másnap volt fizetés elvileg, no meg gyakorlatilag is, nekem egy rossz éjszakám. Röghöz akarnak kötni. Akkoriban egyetlen egy cégnél volt markáns érdekképviselet. A MÁV-nál.
Másnap felhívtam druszámat hogy "áll e még az ősz Peterdi háza"?
Állt. Találka, szimpatikus, értelmes srác. Belementek abba is hogy kell legalább egy hónap ahhoz hogy korrekten lezárjam az aktuális projektet, sőt később ezen felül még belementek egy plusz két hetes eltolásba is.
Próbaidő
Dataflex után jött az akkori kor php-je, Clipper 5.2-ben ment a fejlesztés. Sokan lenézték akkoriban ezt az egyébként remek nyelvet, gondolom a summer 87 miatt, pedig azóta sem nagyon látok olyan jól megszerkesztett tábla és beviteli objektumokat mint ami abban volt. (Jó, nem lehetett bővíteni az osztályokat, de a mai nyelvekben sem nagyon van többszörös öröklődés ha már itt tartunk, mindenki a gyári osztályok használatára próbál rávenni minket (kivéve Python, de most ebbe nem megyek bele.) Az encapulating-ot remekül lehetett benne használni. (Adatként lehetett kóddarabokat küldözgetni a programon belül, sőt ezt lehetett táblában is tárolni, lefordítani, csináltunk is később egy kódgenerátort, még ha nem is lett tökéletes, használták sokáig...)
Még csak két hónapja voltam ott, már beleástam magam a pénzügyi rendszerbe amikor jött Csabi hogy mennünk kell értekezletre másnap.
Kezdődik
Mint a vörös posztó, olyan volt nekem ez a szó.
Értekezlet???????
Nem. Bárhova, bármit, csak azt nem. (Azt hiszem még a takarítást is bevállaltam, vagy valami nagyon nemszeretemet....)
Csabi szolidan emlékeztetett engem a köztünk levő viszonyra, meg a próbaidőre, meg hogy csak kibírom, ne legyek már ilyen nyápic.
Az értekezlet.
Öltöny, nyakkendő, cúgos cipő, irány a "VEZIG".
Összegyűlt a későbbi csapat a teremben, "anyánk" percre pontosan érkezett.
Körülnézett és annyit mondott hogy mindenkinek drága az ideje, az értekezlet 30 percig fog tartani. Elsorolta a feladatot, amiről azért némi elképzelésünk volt azért, de nem definiálta pontosan. Nagyon gyorsan pörgött minden, mindenki bemutatkozott, és már nagyjából bele is csaptunk a részfeladatok kiosztásába. Ahogy az idő letelt, szétszélesztette a társaságot azzal hogy két hét múlva találkozunk.
El voltam hűlve.
Emlékeztető? Amilyen értekezletekhez én "szokva" voltam, ott súlyos tízpercekig el tudtak vitatkozni azon hogy valami milyen tartalommal és milyen betűtípussal kerüljön bele.
Másnap "B" postán jött két paksaméta, benne az emlékeztetővel, meg hogy ki mit vállalt fel.
Szabad kezet kaptunk a saját részünkről.
Két héttel később már nem kellett 30 perc se. Gyors kérdés feleletek voltak csak. Ki, mivel, hogy halad, miben kell segítség.
Volt amikor még nem voltunk kész az adott részfeladattal, de "anyánk" nem "vette észre", azóta már jól tudom hogy direkt. Tudta nagyon jól hogy ha azt mondjuk hogy kész van, akkor estére meglesz. Vagy hajnalra ;-). Jó, Csabit ő már ismerte, tudta hogy iszonyatos teljesítményre képes, velem meg úgy volt ha ott vagyok, az biztos nem a véletlen műve.
Azért a
csapófa algoritmussal megszenvedtem arra emlékszem. Amikor kiderült hogy cash poolt kell alkalmazni és nem lehet mindenhol telepi számla és én lazán bevállaltam, még nem mértem fel hogy mit is tettem :D. Nem tudtam lepasszolni, én vagyok a matematikus elvégre.
Nem kérdezték azt sem hogy hogyan oldjuk meg a biztonságot. (Azért auditáltattak csendben, de ez nem is baj.)
Jöttek a bankok, az ottani programozók, hagyták hogy mi magunk tervezzük meg hogyan haladunk, a lényeg annyi volt hogy a megmérettetési pontokon minden rendben legyen.
Egy érdekes momentumot nem tudok feledni... Az volt a feladat hogy másodlagos utat tervezzünk az adatküldésre, emiatt be kellett szerezni 16 modemet, ami a MAVI feladata volt.
Az aktuális értekezleten amikor erről volt szó, bizonytalanságot érzett Benczédiné - később az év menedzsere lett, esküszöm hogy ha valaki, ő maximálisan megérdemelte ezt -, és konkrétan rákérdezett hogy akkor megvannak a modemek, vagy sem.
- Még csak most jelölik ki azt a háromtagú bizottságot, ami versenyezteti a szállítókat.
- "Attila! Mennyibe kerül egy modem?"
- Ha nagyon drágát akarunk venni, akkor 40 ezer forint körül, de az már tényleg mindent tud.
- "Szóval akkor 600 ezer forintról beszélünk?"
- Hát, ha bizottságot hívnak össze, meg ilyesmi, akkor sokkal drágább is lehet..... (Humoromnál voltam szokás szerint..... Ebből volt később kínos jelenet, majd a bakiknál elblogolom ;-).)
- "Nos?" - fordult szegény pirossá vált arcú Magyar Peti felé anyánk. "Mikorra lesznek meg a modemek?"
- Három napot kérek.
Becsületére szólva Peti keresztülverte a saját főnökein ezt, és bánta a szurkapiszkának szánt megjegyzését.
Minden szépen kerekedett, ment már az X.25.ös kapcsolat, mentek a tesztek, készültek a doksik... Én rettegtem, mert iszonyatos nagy felelősség ám a MÁV összes pénzével játszani. Rettegtem az indulástól. Az egyik csütörtökön a postabankos programozó srác - Rupp Péter - azt mondta hogy hétfőn éles indulás.
- Honnan veszed?
- Főnöknőtök mondta.
- Ja? Akkor tényleg az lesz.
És elindultunk. Gyakorlatilag csont nélkül. Az első két hétben persze bele kellett rázódni, volt mindig valami csinálni való, a benti kolléganők nem hittek nekem amikor azt mondtam nekik hogy egy hónap múlva már nem is emlékeznek a kezdeti izgalmakra. Vezettem már be rendszert, én tudtam hogy mit beszélek, de ők nem akartak hinni.
Aztán amikor jóval később emlékeztettem őket erre, akkor azt mondták hogy tényleg, igazam volt, de honnan tudtam én ezt akkor :D?
Később amikor az Oracle Financials bevezetése kapcsán jött hozzánk egy holland srác - bevallottan azzal a céllal hogy kiváltják a rendszerünket - és a több napos interjú során felfogta hogy mit míveltünk, annyit kérdezett hogy mennyi ideig tartott ez a projekt.
Első kapavágástól a bevezetésig 9 hónap.
Gratulált, hazament, majd belevették a szerződésbe hogy a KPG marad :D. (Persze később azért "átvették"....)
Mindez 1995-ben kezdődött...... (Kihagytam a kettős aláírás bevezetését meg egy csomó fontos dolgot, de az úgyis benne van a KPG doksiban, amit majd kiteszek ide és akkor majd javítom a linket itt....)
Remélem sikerült felvázolnom hogy miért is hajazott ez a történet a
SCRUM -ra meg az agilis fejlesztésre. Ha nem, akkor tessék kérdezni és én válaszolok.....
Update
Jut eszembe nem írtam ide hogy ez az egész hogyan lett a mienk. Amikor a BEIG-be mentem, volt egy cégem - lehet hogy most múlik ki szegény teljesen, pedig a hydra fejét hiába vágják le ;-) - és annak a "terhével" vettek fel, mondtam hogy vannak futó projektjeim amiket a munkaidőt nem zavarva természetesen folytatni akarok. Ilyen volt például az egyetem második lépcsője is, amit szintén akkor végeztem és nem kértem szabadságot rá. Fiatalság, napi 16 óra munka :D. Volt a BEIG-ben is egyéb feladat bőven. Az első értekezlet után az akkori igazgatónk megtiltotta hogy munkaidőben dolgozzunk a "VEZIG"-nek. Még papírt is készített róla. Valószínűleg félt hogy rosszul sül el ez az egész, hiszen azért mi lettünk ennek a motorja, mert a MAVI minimum 3 éves határidővel vállalta volna be. No de nagyon jól sikerült, bőven a várakozáson felül. A nem pontos feladatmeghatározás, az hogy hagyták hogy mi ne azt utánozzuk le amit, és ahogy addig tettek hanem ismervén a lehetőségeket, az igényeket, nem utolsósorban a szakmánkat sikerre vezetett. Nem azt mondom hogy a decentralizálva centralizálni elvet nem lehetett volna jobban továbbvinni később, de nem lehet minden tökéletes. (Sajna nem voltam elég nyomulós sose.) Summa summárum több hónap működés után, amikor felmérték hogy nemcsak az eredeti célok teljesültek hanem azon felül is néhány "nem várt" pozitív hatás van, tudván hogy mi ezt az egészet munkaidőn kívül végeztük el, megkerestek bennünket a szerződéssel. Bíztam én ebben valahol, de nem számítottam rá. Persze valami nagyon alacsony összeg volt a szerződésmintában, ezen majdnem el is bukott az egész :D. Tudniillik amikor megláttam a kemény 18 khuf/havi support díjat, visszatoltam - szerencsére nem anyánk mutatta, volt annyi esze hogy közvetítővel küldte a mintát, mert akkor a visszautasítás örökre szólt volna gondolom -, miszerint ezt elvállaljuk mi dicsőségből, becsületből, de ne gondolják azt hogy meg vagyunk fizetve ennyivel.
Megdöbbentek a 120-on, amit ajánlottam. (Egy havi fizetés 60 körül mozgott akkor.) Elfogadták.Volt ebből némi feszültség a leányzóknál egy darabig, de amikor szembefutottak a konkurenciával, akkor ez elmúlt :D. A konkurenciával szembefutás történetét most már tényleg csak akkor mesélem el ha valaki kéri.... :D
