Kezdődik---

Mindig irigyeltem a francia forradalom idején élő embereket. Milyen nagy változás kellős közepén élhettek, milyen jó is lehet nagy időkben élni. Ezt némileg árnyalta annak a nőnek a naplója, aki a Bastille ostromának napján valami olyasmit írt hogy vett 6 tojást valahány sou-ért, valamint azt is hogy mit főzött. A "nagy idők"-ről csak utólag látszik tisztán a nagyságuk, a hétköznapokba nem szivárog le úgy ahogy utólag elképzelik az emberek.
A mostanság zajló változások is majd csak utólag lesznek kristálytiszták, könnyen érthetőek akár egy kisiskolás számára is. Persze lesznek viták hogy mikor volt a fordulópont, de biztosan kiegyeznek majd valamiben, mint például az angol polgári forradalomban az újkorral kapcsolatban.
A hierarchiák hatalmasra nőttek. Önmaguk súlyát nem bírják el egyszerűen. A világ összement, nem újdonság ez mára senkinek sem. Na persze kivételt képez ez alól a mi kis mocsarunk természetesen ;-) (Épp ma olvastam valamelyik okostojás "politikusunk" ömlengését arról, hogy mi épp felszállunk az új világrend vonatára és elhagyjuk a hanyatló nyugatot. Aha. És egy iphone árában 30% a termelési költség, nyihaha). Ezt a blogbejegyzést Linux alatt írom, firefox böngészővel. Mind a kettőt lehetetlen volt még elképzelni is 30 éve. A közgazdászok dobtak volna tőle egy hátast, pedig egyáltalán nem mond ellent annak a tudománynak. Ezért tenném én a GNU kiáltvány megszületéséhez a határkövet, de számítástechnikus vagyok, nyilván akinek kalapács van a kezében, mindent szögnek néz. Lehetne akár a dos-hoz is kötni, hiszen az első példák egyike arra hogy hatalmas cégek árnyékából mekkorára lehet nőni egy egyszerű meglátás - no persze meg rengeteg munka - árán, valakinek a facebook "tetszhet" meg, vagy a google, no meg nem is kell ragaszkodni a számítástechnikához.
Épp ezért írok most. Körülbelül egy éve fogadtam Ottó barátommal, hogy 10 éven belül a rájuk merőleges utcában lesz csatlakozó az elektromos autókhoz. Egy üveg kólám múlik ezen.
Őszintén szólva én technológiai ugrásra számítottam (grafén elemek), de akkor is, kezdődik! (Nem ismétlem meg a cikket, el kell olvasni...)
Persze ezzel nagyon sokan tisztában vannak, nagyon okos (>135 iq) emberből több van a világon, mint ahányan magyarul beszélünk. Emiatt nem kell csodálkozni azon hogy hirtelen zuhanni kezdett az nyersolaj ára, előbukkant az íróasztalfiókból a vízből és szén dioxidból, napenergia segítségével előállítható olaj audiéknál.
A számítástechnika felforgatta az életünket, alaposan. Nézzük meg, hogyan változott néhány ezzel kapcsolatos termék ára. Cd író. Milliós összeg volt az első. Ma már nincs is külön. Dvd író, ugyanaz. Ma 2-3 ezer forint. A blue ray még tartja magát valamennyire, kemény tizenezer forintért láttam a minap. A tizenéve másfél millióba kerülő layer 2-es switchnél többet tudó eszközt dobnak utánunk. Ugyanez a monitorokkal, videokártyákkal, mindennapos sztori.  A prémium felhasználók megteremtik a piacot, stabilizálják a terméket, majd hirtelen letörik az ára. És kezelni lehet több százmilliós vásárlóréteget.
A Tesla autó, a számítástechnika világából érkezett. Prémium felhasználókat célozta meg. Aránylag olcsón. Készül a tömegtermelésre, hárítja ez elöl az akadályokat. Felhasználja azt a tudást - közgazdaságit -, amit felhalmozott abban a világban, aminek én is - szerény - részese vagyok.
Ahogy elnézem, türelmetlen egy picit, én biztos megvártam volna a technológiai áttörést az akku fronton, de nem láthatok bele a kártyákba sajnos.
Mindenesetre kezdődik :D!!!!!
Éljük át együtt. Írjuk le, hogy mit vettünk a boltban, hadd vigyorogjanak a nagy idők tanúin ;-).

Miért van egyre rosszabb kormányunk?

Fura az amikor nagyon jó és nagyon rossz napja van egyszerre az embernek.
Egyrészt nagyon jó napom volt, az unokahúgomnak ma volt a ballagása, remekül sikerült és én nagyon örültem annak hogy boldog volt, hogy ott van a kedvenc nagybácsija. (Nem rongál ezen a tényen hogy csak én vagyok nagybácsi, az öröm tudom hogy szívből jött, és tényleg boldoggá tett.) Remélem elkíséri az életben a Zen meg a motorkerékpár ápolás művészete c. könyv, amit kapott tőlem. Ami át is vezet egyből a rossz oldalra, hiszen csak egy példány volt a boltban belőle, amit jelnek vettem, még ha nem is hiszek a jelekben.
Hozzáteszem, ha valaki elolvassa azt az írást, és csak annyival bővül a világa hogy összefut a mú kifejezéssel és nem lesz neki természetes a dolgok igen/nem (0/1) felosztása, már előrébb van az életben. Ahogy az igazi programozó remekműben áll:

3. Az igazi programozó szereti az aritmetikai IF-eket - érdekesebb tőlük a program.

A nap végén kiderült hogy holnap ünnep, a boltok zárva, meg kellett célozzak egy nagy boltot mert vennem kellett desztillált vizet, az meg este nincs csak arra. Hatalmas tömeg, úgy látszik hogy mások is jó későn döbbentek rá, hogy se holnap, se vasárnap nem lesz nyitva semmi, és ravaszul azt hitték hogy kikerülik a szombati csúcsot.
A boltot átrendezték, nehezen találtam meg a mindennapi konzervemet - ezen elviccelődtünk az ebédnél, nehezen hiszik hogy még élvezem a konzervevést, pedig ez tény, nem nagyon volt eddig rá alkalmam, csak kirándulásokhoz, magyarul ritka ünnepi alkalmakhoz kötődött nálam -, meg egyébként se volt könnyű bóklászni a hatalmas tömegben, miközben kétpercenként figyelmeztettek mindenkit hogy egy óra múlva zárnak.
Több sem kellett nekem, egyből eszembe jutott a régi prágai utazásunk, és így el is jutottunk oda amiről beszélni akarok.
Majdnem, mert még elmentem a dohányboltba - na ez egy másik sztori, rengetegszer leszoktam már a cigiről, mint Mark Twain -, és beszédbe elegyedtem az eladó hölggyel. Illetve elegyedtünk volna, aminek örültem, mert ritka amikor valaki végig akarja hallgatni valamelyik agymenésemet, és ehhez ragaszkodik is, csak menjen el a többi vevő. Nem mentek el, egyre többen jöttek, 20 perc után feladta, úgyhogy itt írom le neki amit mondani akartam. (No persze a linket neki se árultam el, nem hinném hogy idetalálna, de ez már nem az én bajom, lássuk be.)
Azzal keltettem fel a figyelmüket - egy másik vásárló is meg akarta hallgatni a mondandómat, de hamarabb feladta -, hogy megemlítettem hogy azért van egyre rosszabb kormányunk, mert mindig arra gyúrúnk hogy ami épp van, miért rossz, ez pedig magával hozza az egyre vacakabb teljesítményt.
Kedvenc példám az, hogy ha valaki azt mondja, adok neked egy sonkát, vagy azt hogy megakadályozom hogy az a gaz elvegyen tőled egy sonkát, a számodra úgy fest, előrébb vagy egy sonkával, de a második esetben elég mondani, az elsőben meg adni/nyújtani is kell valamit.
Ennyit az úr megjegyzéséről, hogy csak a marketing számít. Persze, számít, csak nem visz előre.
Prágával kapcsolatban is hasonló vegyes érzéseim voltak annó. Egyrészről feledhetetlen, örömteli, jó élmény, másrészről szörnyű dolog amikor az ember meglátja hogy ahonnan jött, mekkora mocsár.
Ma már szerencsére nem jellemző, de ha valaki visszaemlékszik, egy időben az autópályáknál a táblákat nehezen lehetett elolvasni, csíkokban egyszerűen nem verte vissza a fényszóró fényét, amit az istennek sem tudtam megérteni.
Egészen addig, ameddig az országhatárt elhagyva nem autóztunk sötétben. Mit ad az ég, a hasonló táblák fölött lámpák voltak. Sajna nekem meg eszem van - boldogok a lelki szegények -, azonnal kapcsoltam hogy otthon miért vannak a csíkok. Az a fránya tábla úgy van prizmázva, hogy a lámpa fényét odavetítse az útra. Ergó, az én fényszóróm fényét elküldi az égbe.
Azok a fránya csehek úgy vették meg a táblát, lámpástól - lehet el tudták olvasni a leírást -, a magyar versenyzőtársuk - nem, nem a mostani kormány alatt, nem kell örülni - pedig megvette a drágábbat, de a lámpára már nem futotta. Meg nyilván olyan beszerzőre se futotta nálunk, akinek van egy csepp esze.
Megérkeztünk a szállodába. Azt talán mondanom se kell, hogy az ajtók kártyával nyíltak, a lift is azzal üzemelt, a recepción sem kellett rosszul éreznünk magunkat, valamint zárt parkoló is volt a szálloda mögött. Apróságok ezek, de egy számítástechnikust szíven tudnak ütni.
Ma már egyre több helyen lehet itthon is látni a piros színű zebrákat, ami remek találmány, nyilván ott láttam ilyet először. A következő csapás a metrón ért. Nézze meg az ember, ezek az elvetemült csehek meg tudták csinálni hogy időre érvényesek a jegyek. Ha 30 perceset veszel, akkor 30 percig, ha 2 órásat, akkor 2 óráig. Mindegy mire szállsz át. Megjegyzem, ma utaztam villamoson, teljesen hagyományos lukasztó volt rajta. Olyan apróságok hogy ugyanolyan automata wc-k vannak kirakva, mint amit 92-ben Londonban láttam, említésre se méltó.
Amikor a várból lenéztem a városra és láttam hogy a tetők egységesek, egyre komorabb lettem. A többiek már kacagtak rajtam, mikor egyre újabb dolgot fedeztem fel. De ezek képesek megegyezni abban, hogy minden háztető egységesen nézzen ki, és meg is csinálják, nézzétek.
Nem sorolok fel mindent, nem is biztos hogy emlékszek mindenre, pl. a parkra nyíló metrómegálló, rengeteg villamos, ledes jelzőlámpák, stb., stb.
Utolsó nap elmentünk bevásárolni a helyi Tesco-ba. Haha, mondtam vala, itt nem érhet meglepetés, hiszen ez egy nemzetközi bolt, egységes mindenhol.
Az volt a legnagyobb pofon.
Ami nálunk úgy néz ki, hogy gondola, gondola, gondola (persze állandó akadályokkal megtűzdelve, mert árufeltöltés címén mindig parkol valami a gondolák között is), ott úgy festett hogy: gondola, gondolat, gondola. Ha valaki nem járt még arra, akkor képzelje el hogy minden második pultsort kivesznek. Rájöttem hogy mi a bánatért érezzük magunkat rosszul ezekben a bevásárlóközpontokban. A jó magyar "okoskodás". Elfér oda még egy sor. Ki a francot érdekel, hogy rosszul érzed magad tőle?
Nem állítom azt, hogy a világ egyébként normális volna.
De azt igen, hogy miattunk van az, hogy egyre rosszabb kormányunk van/lesz.
Nem tudunk közösséget alkotni, kicsinyesen átverjük egymást és saját magunkat.
És ebből nem lehet kijönni marketinggel.
Minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel.
Jó lenne, ha jobbá válnánk mihamarabb, mert már túl sokan szavaztak a lábukkal, és ha valaki Prágánál messzebb merészkedik, sokkal komolyabb kultúrsokk éri, és nem lesz kedve visszajönni a mocsárba.
Lehet hogy későn szólok, lehet hogy tudtam volna én is tenni ez ellen többet.
Lehet :D.
Na máris egy picit jobban érzem magam, tudtam hogyha kiüvöltöm ezt magamból, akkor legalább egy picit múlik az egyébként borús hangulatom ;-).

A szerelem matematikája

Aki tudja, csinálja. Aki nem, tanítja.
Akkor nekem marad a könyvírás :D.

Mikor első éves voltam az egyetemen, programozókat kerestek egy speckolhoz,  a címe az volt, hogy "szexuális stratégiák az állatvilágban".  Nem volt nekünk gyanús hogy miért pont programozókat keresnek, a címben szereplő kulcsszó odavonzott bennünket.
Valószínűleg kevesebben mentünk volna az első találkozásra, ha játékelmélet lett volna a címe.
Azért mi, matematikuspalánták ott is ragadtunk, még akkor is ha a fogolydilemmával kezdtünk, szó nem volt semmiféle - izé - stratégiáról. Nekiláttunk mi is nyerő algoritmust készíteni, noha tudtunk a tit-for-tat stratégiáról, és arról is, hogy a kiírt pályázaton másodjára is Rapoport egyszerű módszere nyert.
Hirtelen értelmet nyert számunkra az, hogy miért is jó a kooperatív viselkedés. Ez nem valami istennek tetsző dolog, hanem kőkemény nyerő stratégia egy egyszerű játékban.
Beleástuk magunkat a témába, észre sem vettük hogy egyszer csak tényleg a kiírásról szólt a speckol. Az eredeti játékot kiegészítettük a "kopulálással" (a való életbeli megfelelője az utódvállalás), meg az udvarlással. Értelemszerűen, a hím egyednek levonás, a nősténynek plusz járt az udvarlásért, a kopulálásért mind a két fél kapott pontot. Nyilván egy nagyobb udvarlási költséget viselő hím nagyobb eséllyel lépett interakcióba, de kevesebb pontot gyűjtött, és vice versa.
Különböző beállításokkal tényleg gyönyörűen lehetett modellezni az állatvilágban megjelenő viselkedésmintákat, félelmetes egyébként amikor az ember fia azt látja hogy nagyon egyszerű szabályok segítségével mennyi mindent modellezni lehet.
Lassan rátérek arra, amiről írni akarok, de előbb még meg kell említenem a normál eloszlást. Itt van a wikipédiás cikk róla, sajnos aki ezt meg tudja érteni, annak nem újdonság a Gauss görbe ;). Érdeklődőknek itt van egy szimulációs oldal, ahol különböző eloszlásokat figyelhetünk meg, többek között a normális eloszlást is. A folytonos eloszlásfüggvény és a diszkrét kísérletek közötti kapcsolatot figyelhetjük meg ott. Függvényekkel könnyebb dolgozni, ha már ismerjük a vizsgálandó esemény eloszlását, anélkül tudunk következtetéseket levonni, hogy ténylegesen kipróbálnánk.
Nem kell megriadni a furcsa jelektől, a lényeg a névben van. Nem véletlenül hívják a normális eloszlást normálisnak. Sokaknak ismerős lehet ez a haranggörbe, ezzel írhatjuk le például az emberek intelligencia szerinti eloszlását, de nem csak azt. Ha valaki megnézte a wikipédiás oldalt, kiszúrhatta hogy két független, normális eloszlású valószínűségi változó összege is normális eloszlást követ.

Mi köze ennek a szerelemhez :)?
A számunkra vonzó/taszító tulajdonságú (szépség, udvarlási hajlandóság, viselkedés, pénz, egyéb tulajdonságok, saját elképzelésünk szerint súlyozva) emberek is a normál eloszlást követik a mi szemszögünkből, és mi is egy ilyen görbe valamelyik pontján helyezkedünk el a többiek szemszögéből. A tulajdonságok összegzése is normális eloszlást követ, milyen szerencsés tulajdonság ez.
Egy hosszú ideje "zajló" játék részesei vagyunk, a preferenciáink javarészt adottak, de rengeteg a tanulható/tanult. Az egyéni életünkben próbáljuk elérni az optimumot.
Attól függően hogy a görbe milyen részére szűkítjük mi, illetve a többiek a "fókuszt", valamint a saját tulajdonságainktól is, kapunk egy halmazt a lehetséges "szerelmekkel". Ha ügyesek vagyunk, akkor ez egy szűk, de nem üres halmaz.
A tetejében néhány tulajdonságot muszáj mérni, lakva ismerkszik meg az ember, ugye. Mindenképpen kompromisszumokat kell kötnünk. Nagyon egyszerű utánaszámolni ennek. Tegyük fel hogy a felső 10%-ot célozza meg mindenki. Annak a valószínűsége hogy 3 fontos tulajdonság ide essen véletlenszerű párosítás esetén, egy az ezerhez. Ha az 1%-ot, akkor egy a millióhoz. Ha több tulajdonságnak is "stimmelni" kell, akkor adott esetben az emberiség létszáma nem elegendő a biztos találathoz :D.
Emiatt van az hogy a fiatalok "elérhetetlen" ideálokat kergetnek.
Később pedig kompromisszumokat kötünk, preferenciákat változtatunk, építünk.
A legtöbben ugyanúgy választanak mindig, nagy valószínűséggel ugyanabba a csapdába esve.
Nem könnyű úgy választani, hogy a nekünk "optimális" társnak mi is azok legyünk.
Ne feledjük hogy egy réges rég folyó játék köztes eredményei vagyunk. Az öröklött érzéseink már beváltak, az idő át és átszűrte, csak a valamennyire jó stratégiát követő egyedek maradtak fenn.
Ami lehet egyszerű, mint a fogoly dilemmában a tit-for-tat (szemet szemért, fogat fogért) stratégia.
Lehet tág intervallumban kereső, a választottnál maradó, lehet többször próbálkozó, a sikeres mintákat felfedezhetjük a környezetünkben.

Az FNA-ról...

Ha már megígértem Fejős Tominak. Talán említenem sem kell, hogy ez az egész csak magánvélemény. Kötözködni lehet, illetve örülnék neki.
Alapinformációkat nyerhetünk innen, bár szerintem nem a társadalombiztosítás miatt jó, ha jó.
1st things 1st: Nálunk nem sok értelme van erről beszélni, mert mi még a felvilágosodással is hadilábon állunk, sajna. Nem tudtunk még felülemelkedni a feudalizmuson. Illetve egyszer talán, százakárhány éve, de sikeresen elmúlt legalább az első világháború után, és azóta sem sikerült visszakapaszkodni a vonatra.
Miért írok erről mégis?
Csak. Hátha rosszul gondolom.
A második világháború után romokban hevert a világ komoly része. Se tőke, se ipar, még élelem sem nagyon volt, nem véletlenül alakult ki a (későbbi) EU-ban a mezőgazdaság támogatási rendszere, amit most erőteljesen nyög is a közösség.
Egy nagyon egyszerű, de nagyszerű trükkel sikerült - szerintem legalábbis - újraéleszteni a gazdaságot.
Csináljunk a semmiből pénzt, azt adjuk kölcsön vállalkozóknak, akik abból működő üzemeket hoznak létre, a hitelt visszafizetve nominálisan ( a kamatok és a kockázat miatt csak majdnem ) ugyanott vagyunk, de közben jelentősen nőtt a GDP.
Utólag ránézve erre, nem nagyon lehetett hibázni, kicsi volt az esélye hogy ne hasznosuljon a (valójában képzeletbeli) tőke, "növekedésre volt ítélve" a vállalkozások zöme. Pedig akkora már meghalt Keynes, most nézem 46-ban egészen pontosan.

Na most akkor egy kis intermezzo. Nem biztos hogy pontos a leírás, kijavíthatja aki tudja pontosan,

Richard Matthew Stallman  frissített a gépe operációs rendszerén, 1983-ban. Meglepődve tapasztalta, hogy hűséges nyomtatója nem működik. Nosza, szólt a szállító cégnek (a gépet, az oprendszert, valamint a nyomtatót is ugyanaz a cég készítette), hogy valami nem stimmel. Sajnos azt a nyomtatót már nem támogatjuk többé. Ok, akkor küldjék el a nyomtató driver forrását, majd én átírom az új rendszerre, és kész. Nem lehet, a szerzői jog miatt. Stallman meghökkent. A Unix-ot, az ő kollégái fejlesztették, mi az hogy egy vacak drivert nem kaphat vissza? Nem kaphatott.
Mit csinál ilyen esetben egy átlag ember?
Morog, majd megveszi az újabb nyomtatót és elfelejti az egészet.
Stallman viszont komolyan berágott, és mélyére bányászott a problémának.
Megalkotta a GNU kiáltványt.
Azóta eltelt 32 év, ami kettes számrendszerben egy szép kerek szám :D.
Közgazdasági nonszensznek lehetünk a  tanúi, a szabad szoftvereken alapuló rendszerek virágoznak, sőt. Sokan használnak szabad szoftvert úgy hogy nem is tudnak róla. (Androidos telefonok Linux alapúak, a webkiszolgálók nagy része Apache, azon php + mysql szolgáltat zömmel, és nagyon sok gpl-es keretrendszert használ, a gnu c él és virul, mint a php, python, perl, és hosszú a lista.)
De hiszen az lehetetlen!
Hozzáteszem, nem mond ellent a közgazdaságtannak ez a jelenség.
Hatalmas verseny dúl a szabad (és zömében ingyenes, szép magyar nyelvünkben nem kell magyarázni hogy a free melyik jelentésére gondolunk) szoftverek piacán.

Ismét ugrunk egy picit.

Miért alakult ki az a válság, amiben most is lubickolunk?
Tegyük fel hogy van 10 valamit gyártó cég az USA-ban. Magasak a bérköltségek, profitkényszer van, és a hidegháborúnak vége. Nincs már aranykalicka. Néhány bátor cég kihelyezi a termelését olcsó bérű országba, Átlag Jánost kirúgják. Profit nő. Követik a többiek is egy idő után. A piaci verseny miatt a profit visszaesik az előző szintre.
Nem lenne ebből gond, a rendszer jól vizsgázott eddig is, Átlag János elhelyezkedési támogatást kap, nincs kétségbe esve, átképzi magát majd és kész.
No de szinte minden iparágban lezajlott ez.
Ha megszoktál egy életszínvonalat, nehezen adsz le belőle (saját tapasztalat).
Bizakodsz a jövőben -> hitelt veszel fel.
Ezzel megpörgeted a hiteladás üzletágat, még néhány Átlag János el is tud ott helyezkedni, duzzad a lufi.
Ki is pukkan.
Megoldás?
Nyomtassunk pénzt, adjuk oda a cégeknek. Ez már többször bevált. (No meg toljuk át az idióta európai bankároknak a bukta jó részét, kapzsik a nyomorultak, meg azt hiszik hogy okosak.)
No de kiknek is adtuk most a pénzt?
Akik miatt az egész válság kialakult.

Ezért mondom azt, hogy az FNA nem társadalombiztosítás miatt jó, ha jó.
Nem csodaszer, csak nézzük meg mi történt nálunk amikor duplájára emelték a csp-t. Terepjárós uzsorások gyűjtötték be havonta az államtól kapott pénzt.
Aki azt hiszi hogy ez csak elmaradott emberekkel fordulhat elő, nézzen rá a hitelkártya szerződésére.

No de akkor mire jó az FNA?
Lecsökkenti a vállalkozók számára a honi bérmunka költségét, valamint stabilizálja a belső piacot.
Nem véletlenül kapta fel mostanában a világ ezt az elképzelést, nem ma kezdtek ezen gondolkozni.
Persze önmagában a kedvenc dilemmámat nem oldja meg, sajna.
De közelebb visz a megoldáshoz, úgy érzem.
Remélem tetszett.

Kommunizmusról....

Régóta bennem van ez a sztori, de valós szereplői vannak. Úgyhogy a neveket megváltoztatom.
Az első diplomámat még abban az időben szereztem, amikor élt "Jani Bátyánk".
Hozzáteszem, a diktatúra végnapjaiban komolyabb volt a demokrácia mint napjainkban, ez szomorúsággal tölt el.
Nagyon sok vendégdiák volt a progmat szakon - a magyar matematikusoknak jobb híre volt külföldön mint azt mi gondolnánk -, és az egyik srác - nagyon jó barátom egyébként azóta is - büszkén mesélte hogy ő: kommunista.
Úgy néztünk rá, mint aki a holdról jött.

De nálatok ezt üldözik öcsém, mi a bánat vitt téged erre?

Nem erre számított :).
Pláne arra nem, amikor azt is megemlítettem neki hogy nincs velük semmi baj, ha ellenzékben vannak. (Mint említettem, akkor nálunk egypártrendszer volt....)
 Egy idő után nem beszélgettünk erről a témáról, mert amikor megtudta hogy ingyenes az oktatás, látta az árakat, pláne amikor megtudta hogy mi pénzt kapunk azért, hogy tanulunk, azt mondta hogy nekünk a borjúkaki is keserű.
Hiába mondtam neki, hogy az összes olyan hely, ahol bevezették a számára oly kedves eszmét, egy idő után már csak a tiszta hatalomról szól az egész és "minden másképpen van".
Eltelt vagy másfél év.
Jön velem szemben kedves barátom, az arcán iszonyatos felháborodással.

Ki a franc ez a <Gipsz Jakab>? Mit képzel ez magáról?

Mi baj, kérdeztem.
Hamar kiderült hogy bulit akart szervezni a  külföldi diákoknak, és elkérte a stúdiós sráctól a felszerelést. Nem a nagyon modern, csilivili erősítőt kapta meg, hanem a jóval kisebb teljesítményű - igaz, csöves! - Tesla-t.

És tudod miért nem adta ide a másikat? Mert maszek bulit szervez saját zsebre a közösségi eszközökből! Amit a diákok dobtak össze annó.

Elmosolyodtam. Bejöttél a csőbe, ezt magyarázzuk neked már régóta. Mi történt most? Kértél valamit a közösségi eszközökből, közösségi célra, és kaptál valami vacakabbat.
A nagybetűs életben kérni se mernél. Ha megtennéd, akkor nem kapnál semmit, sőt büntetés járna, nem csak neked, hanem a családodnak, a gyerekednek. És ezen nem lepődne meg senki sem. Mindenki tudja mi az a "káderlap". A rendszerhez hozzátartozik egy csomó minden, amit kívülről nem láthatsz, barátom.

Persze akkor még nem tudhattam hogy mit fognak majd tenni azok az emberek, akik akkor még csak egy erősítőt nem adtak oda.
Ugye :D.

Vétkesek közt..

Cinkos, aki néma.

Az egyik barátom szerint, csak akkor szólalj meg, ha amit mondani akarsz, szebb, mint a csend.
Ezt nem szoktam betartani - bár esküszöm hogy az utóbbi időben igyekszem kevesebbet jártatni a számat-, itt a blogon sem nagyon , de van amikor nem szabad némának lenni.
Nota bene, semmi bajom - legalábbis még - a jobbikkal. Van ismerősöm, több is, akik velük szimpatizálnak, és tudom hogy jó emberek.(Mint ahogy ismerek jó embereket, akik másokkal szimpatizálnak, nem feltétlenül ezen múlik, ha mindenki "tökéletes lenne", elviselhetetlen lenne a világ.)
A legtöbbünk különbséget tud tenni a napfényes délután és a sötét éjszaka között. De ki tudja azt megmondani hogy pontosan mikor lesz a nappalból éjszaka? 
A rendszerváltás(?) hajnalán még minden szép volt és jó, az emberek iszonyatos nyomás alól szabadultak fel, hatalmas reménnyel ugrottunk fejest az újba.
Soha nem feledem az első szabad választást, amikor - jó nem vagyok már rá büszke hogy az szdsz-nek plakátoltam, akik sikeresen szitokszót csináltak a liberális szóból amit nem tudom hogy meg tudok-e nekik valaha is bocsátani - este beültünk a kocsmába az ellenfelekkel, és vidáman vitatkoztunk, különösebb atrocitás és sértődés nélkül.
Akkor még sütött a nap, ebben biztos vagyok.
Aztán amikor én azt láttam - 2005 körül - hogy bizony eljött a szürkület, még mindenki a napsütést látta. Ma már nagyon közel kerültünk az éjszakához.
Pedig tanultunk közben rengeteget, azt hiszem. Megállunk a zebrán a gyalogosnak/megállnak nekünk, átengedjük egymást, még integetünk is, és egyre kevéssé van meglepődve ezen, nem dudáljuk le az udvariaskodót. Apró dolognak tűnik ez, pedig nem az. Nem kampányok sora vezetett ugyanis ide, hanem ugyanúgy kialakult ez a szokás, mint tőlünk nyugatabbra is. Mindenkinek lehet autója, és mindenki gyalogos is egyben.
Miért nincs akkor itt normális demokrácia?
Mert ne tagadjuk, nincs.
Nincsenek pedig már itt az idegen hatalom laktanyái, magunk ura lettünk.

Köztársaságnak nevezzük magunkat, pedig azt sem nagyon tudjuk, hogy mi fán terem is az. Mert egy köztársaság alapja az adó.
Nem tudtunk összehozni 25 év alatt egy nemzeti minimumot, közmegegyezést.
Miért? Akadályozott ebben bennünket valaki?
Ok, azok akik a legjobban segíteni akartak, azok tényleg komoly gátakat húztak fel.
Nem viccelek ;-).
Egy egyszerű példa: a kamarák.
Sokaknál bevált és sikeres recept itt nálunk régóta, hogy egyszerűen megnézik hogy mi az ami máshol bevált, és megpróbálják itthon is. Nem botorság ez alapvetően, erre alapoz az összes franchise a világon. Mindenhol máshol vannak érdekvédelmi szervezetek, nosza csináljunk mi is.
Patyomkin módon, és felülről lefelé, ne tököljünk, mielőbb legyen meg, kötelezzünk mindenkit, másoljuk le a struktúrákat, minden tökéletes lesz.
Nem lett.
Sőt.
Pedig ha nem erőltetik, akkor kialakult volna szépen az egész magától, így meg rettenetesen kontraproduktív lett az egész.
Számtalan példa van még, de szerintem ez mutatja a legszebben, legalábbis a számomra ez.

Tudom hogy az volt a címe a blognak hogy sodródni kell, de nem mindig szerencsés dolog, nem véletlen változtattam meg. (Amivel sikerült egy halom halott linket csinálni, amit egyszer rendbe is kellene tenni...)
Nem sokat számít az hogy mit akartunk tenni, az eredmény az ami látszik.
Bevezettük a választásokat, és nem éltünk vele jól.
Ha valakinek van egy csöpp matematikai ismerete, annak hamar leesik hogy ha abban versenyeznek a hatalomért a résztvevők, hogy a másik miben rossz, az monoton csökkenő színvonalat eredményez.
Ha nincs, akkor meg érezheti mostanra.

Talán még nincs késő.

Talán még meg tudjuk találni egymásban a jót - balos a jobbosban, konzervatív a liberálisban, etc.. -, és megtaláljuk a közös hangot.

Talán minden oldal a saját hibáit próbálja nyesegetni, és rájön hogy ugyanaz a csónak amiben evezünk. És nem rossz csónak az, lásd zebra....

Talán....