2017. április 16., vasárnap

Józsi bácsinak I

Kedves Jóska bátyám.

Nem ismerlek, igazából azért írok neked, mert meg kellene magyaráznom ezt úgy, hogy az  "Józsi bácsi" is megértse. Úgyhogy innentől kezdve veled fogok csevegni, és az elején garantálom, hogy csak csevegni fogunk. Gondolom nem probléma, hogy itt is alkalmazom a köztünk régóta meglévő - hisz olyannak képzeltelek - baráti tegező formulát.u
Tudom, angolul van a szöveg, de ez egyelőre ne zavarjon. Ha sikerül elérnem, hogy meg akard érteni, lesz magyar fordítás is, ígérem. Hidd el nekem, hogy nem csak az angol nyelv az akadály egyelőre, hanem a matematika nyelve is az. (Update, most már a magyar nyelvű linkre mutat...)
Ideillik a kedvenc sztorim a "matematikával" kapcsolatosan. Mindenkinek tanulnia kell, de sokaknak nem igazán világos, hogy az emberiség eme remekére miért is van a köznapi életben szükség. Az egyik baráti betonozás közben komoly probléma elé került a társaság, egy 6x8 méteres alapot kellett kiásni, de nem volt meg a vasderékszög, úgy meg nem egyszerű kijelölni a nyomvonalat. Ment az ötletelés egy darabig. Megkérdeztem őket, hogy van-e egy hosszú madzag. Arra kötünk egy csomót, annak a hosszát fölmérjük 3-szor 4-szer illetve 5-ször, kifeszítjük, és ott a derékszög. Valóban. Pitagorasz tétel (3^2+4^2=5^2), derékszögű háromszög. De jó, hogy egy matematikus is van a csapatban, örvendeztek. Amikor szembesítettem őket azzal, hogy mindannyian ismerik ezt, elcsodálkoztak. Tényleg. Csak azt nem tudták, miért volt az olyan nagyon fontos.

 Miért okoskodtok, a világ nem változik sokat úgy sem.

 No igen. Közös élményünk, hogy csak egy felvillanás vagyunk az időben, akár vallásos valaki - lásd örökkévalóság -, akár nem - lásd galaxisok, a világ kialakulása, a dínók 150 millió éves "uralma" -, könnyen belátható ez. Ha szerencsénk van, akkor pont történik valami érdekes amikor a világon vagyunk, ha nem, akkor nem. Amikor gyerek voltam, úgy éreztem, hogy valami nagyon elbaltázott világra érkeztem. Idős bácsik csókolóztak az esti híradóban - komolyan, ezt szerintem egy mai fiatal el sem hiszi, szerencsére -, rengeteg dolog volt, amiről nem volt szabad beszélni, rezsiszilárdszerű emberek voltak élet, halál urai, az értelem csak megtűrt volt, noha szavakban természetesen mindenki támogatta. Azt hittem, ez a feudalista berendezkedés az "oroszok" miatt van, sajna azóta meg kellett tudnom, belőlünk táplálkozott ez, azért voltunk a legvidámabb barakk, mert nekünk ez a nagyon kemény szabályok vannak, amire igazából mindenki magasról tesz, és nem is érdekelnek igazából senkit a szabályok, megfelelő volt. A "meg kell élni", "túl kell élni" mozgatott mindenkit, a körülményekhez képest egyébként egész jól.
Azt észleltem, hogy a szürreális valóságon kívül értelmet csak a régiek nyomaiban lehetett felfedezni. Ami hasznos dologgal összefutottam, olyannak a műve volt, aki már réges rég elporladt.
Irigykedtem a francia forradalom korára. Akkor volt változás, bezzeg, gondoltam. Persze az embert megtévesztik a történelemkönyvek. Egy háziasszony naplójában annyi szerepel a Bastille ostromának a napján, hogy vettem a piacon egy tucat tojást 2 sou-ért (a pontos számokra nem emlékszem, de nem hinném hogy releváns volna itt most).
Aztán ezekkel a dolgokkal nem is fárasztottam nagyon magam, hiszen nem tudunk visszaugrani az időben néhány száz évet, nemdebár?
Azóta viszont megtapasztaltam, hogy sokkal, de sokkal nagyobb változás kellős közepébe csöppentem. Először is felfedeztem, hogy legalább egy értelmes ember van a földön, aki a tetejében még él is. Egy matematikával foglalkozó embernek ennyi már elég is kellene legyen. Ahol egy van, akadhat még több is, és akad nem is kevés.

Beszélsz, beszélsz, beszélsz, de mi ez a "nagy változás"?

Először is, a világ összement. Már a múlt század elején téma volt a globalizáció, meglepett amikor egy Rejtő regényben is rátaláltam erre a kifejezésre. Abban a pillanatban, amikor ledobták az első atombombát, megváltozott minden. Együtt kell élnünk egy hatalmas nagy felelősséggel a nyakunkon. Nem lehet hibázni, mert nincs újabb dobás. Erre a problémára szépen rátettük a födőt, felnőtt azóta két nemzedék is, a maiakban már nincs meg az a félelemtől vezérelt felelősség, mint az akkoriakban. Persze nem csak abból következik, hogy "nagyra nőttünk", hogy csak atombombákkal többszörösen is kiirthatnánk az életet a földön, van még számos jelenség is ennek az alátámasztására, de egy  bőven elég, nem kell több.

Ok, de ez több mint 60 éve probléma, mi változott?

No igen. A II. világháború után sokkal jobban átérezték a felelősséget az akkori vezetők, nem kell őket butának nézni, ha lett volna valami jó megoldás az új keletű problémára, igyekeztek volna megtalálni azt. Nem véletlen a játékelmélet fejlődése, már nem csak a szerencsejátékok miatt volt a matematikának ez az ága érdekes. Még egy kis személyes adalék. Nem tudom hogy másnak mennyire tűnt ez fel, de nagyon sok hierarchikus szervezetnél figyelhetjük meg azt, hogy az eredeti célnak akár a teljes ellenkezőjét is végrehajthatják, minden további nélkül. Persze semmi sincs előzmények nélkül, nem véletlen volt annak idején az egyházban például a reformáció, legalábbis szerintem. Hoppá. Kezelhetetlenül nagyra nőtt szervezetek. Ezzel lehet valamit kezdeni. Lehet, lehet, de melyik szervezetnek fűződik ahhoz érdeke, hogy változtasson saját magán?
Egy kis intermezzo... tizenegynéhány éve, amikor még vehemensebb voltam - nem is értem miért írom ezt az egészet most le, de megígértem - és lelkesen magyaráztam a húgomnak hogy mit is kellene csinálni a környezetünkkel, mosolyogva jegyezte meg, hogy amit most mesélek, azt ő tanulta, úgy hívják hogy mátrixosítás, a GE-nél bevett módszer egy ideje. "Miért nem publikálják?", háborodtam fel. Versenyelőny. Mi érdeke lenne publikálni?
 A különböző célok elérése érdekében kialakult hierarchikus szervezetek nem véletlenül hasonlítanak egymásra. Egyik oldalról nyilván jobban szeretünk egy már kész mintát alapul venni, de nem csak ez az ok. A kommunikáció, az információ megosztásának, tárolásának, továbbításának lehetősége egészen az "internet korig" nagyon komolyan határozta meg a szervezeti formákat. Egyszerűen muszáj volt több szintet létrehozni, másképpen nem megy. (Ok, a véres kard körbehordozása ellenpéldának tűnhet, de ott azért olyan sok információ nem áramlott, lássuk be.)

Még egyszer kérdezem, mi a fene változott?

Nyugalom, lassan el fogunk jutni oda, hogy miért is érdekes az az iromány, ami a fenti linken van. Ha ugyanaz a probléma mindenhoil felbukkan, akkor valahol fel kell bukkanni a megoldásnak is, nem? De. Egy szakállas figura  1983-ban (vigyázni kell ezekkel a szakállasokkal :D) a számítógépe előtt arra lett figyelmes, hogy nem működik a nyomtatója. Hp gép, hp unix operációs rendszerrel, hp nyomtató. Mindössze annyit tett, hogy frissített az operációs rendszeren. Nosza felhívta a supportot, ahol is azt a meglepő választ kapta, hogy persze hogy nem tud nyomtatni, ettől a verziótól kezdve az a nyomtató többé nem támogatott. Sajnos nincs elég erőforrás arra, hogy mindent eszközmeghajtót (majdnem drivert írtam) frissítsenek. A forrást pedig nem áll módjukban biztosítani, hiába ajánlotta fel, mert a szerzői jogok.... Stallman kiakadt ezen. Az ő kollégái fejlesztették ki a UNIX kódjának nagy részét. Bárki más némi morgás után napirendre tért volna a dolog fölött, vett volna egy másik nyomtatót - úgyis az egyetem fizeti - és kész. Ő azonban mélyére ásott a problémának, kiadta a GNU kiáltványt. Amikor egyetemre jártam, én is hallottam az őrült figuráról, aki ingyen akarta adni a programokat. Nem is értettem. Normális ez? Ebből akarok élni. Momentán most abból élek, pont, hogy gnu-s (gpl-es) szoftverekkel foglalkozom. Akkor még ezt azért nem láttam át, hogy miért is jó. Fenekestől forgatták fel a GPL-es licenszű szoftverek a számítástechnikát. A 90-es években egyszerűen lehetetlennek találták a szakértők azt, hogy nagyon jó minőségű szoftverek jöjjenek létre ennek a licensznek az alkalmazásával. Jó, utólagos magyarázat azért akadt, és nem is rossz.

Nem biztos hogy értem, miről beszélsz, de azt sem, hogy hova akarsz kilyukadni...

A mondat második felére tudok csak válaszolni, arra is csak röviden, majd a második levélben folytatom, ha érdekel a folytatás kedves Józsi bátyám.
A közgazdászok által huszonöt éve lehetetlennek tartott tartott dolog él és virul. Az egyik működő közösség (debian) lehet a minta szerintem másoknak is, ezt próbálja leírni a fent linkelt iromány.
Majd folytatom, ha lesz rá igény.....