Banki stresszteszt és stabilitás a domain-alapú alapjövedelemben / Banking Stress Tests and Stability in Domain-Based FNA/UBI

 

Banki stresszteszt, fintech-szerepek és a domain-alapú FNA határai

(Domain-alapú feltétel nélküli alapjövedelem – 3. rész)


🇭🇺 Magyar verzió

Az előző két írásban a feltétel nélküli alapjövedelmet (FNA / UBI) először makrogazdasági stabilizátorként, majd domain-alapú, lokálisan visszacsatolt rendszerként vizsgáltam. A következő kérdés elkerülhetetlen:

hogyan viselkedik mindez akkor, amikor banki stresszteszt-logikával nézzük meg?

Ez nem ideológiai, hanem mechanikai kérdés.


Mit jelent itt a „banki stresszteszt”?

Ebben az összefüggésben nem konkrét tőkemegfelelési számokról van szó, hanem egy sokkal alapvetőbb megkülönböztetésről:

mi az, ami kötelezettség,
és mi az, ami feltételes.

Stresszhelyzetben egy bank nem azt kérdezi, hogy mi lenne „igazságos”, hanem azt, hogy:

  • mit kell akkor is kifizetni,

  • és mi az, ami automatikusan visszahúzódik.

Ez a különbség dönti el, hogy egy rendszer stabilizál vagy épp felerősíti a válságot.


Miért problémás a klasszikus UBI banki szemmel?

A klasszikus UBI modell banki olvasatban:

  • stabil,

  • garantált,

  • politikailag fenntartott,

  • jövőbe ígért pénzáram.

Ez nem értékítélet, hanem mechanikai következmény:
a rendszer kvázi jövedelemmé, azon keresztül pedig hitelalappá válik.

Stressz alatt ez:

  • pro-ciklikus hatást,

  • eszközár-torzulást,

  • és túlzott eladósodást eredményezhet.


Hogyan viselkedik a domain-alapú FNA stressz alatt?

A domain-alapú FNA modell két jól elkülönülő komponensből áll.

Az alaprész

  • fix,

  • országos,

  • nem bevételmaximalizálásra optimalizált,

  • stresszhelyzetben is megmarad.

Ez adja az alsó stabilitási szintet.

A visszacsatolt rész

  • domain-specifikus,

  • fogyasztáshoz és bevételhez kötött,

  • volatilis,

  • és stressz esetén elsőként csökken.

Ennek következménye:

nincs túlfizetés,
nincs kötelező kompenzáció,
nincs „menteni kell” narratíva.

Banki szemmel ez azt jelenti, hogy a rendszer nem hoz létre rejtett kötelezettségeket.


Fintech-ek szerepe: pontosítás, nem szembeállítás

Gyakori leegyszerűsítés, hogy a fintech-eket és a bankokat egymással szembeállítjuk. Ez itt nem segít.

A fintech-ek erősségei közismertek:

  • felhasználói felületek,

  • valós idejű adatok,

  • visszajelzés és transzparencia,

  • gyors iteráció.

A domain-alapú FNA működéséhez azonban szükség van:

  • több domain egyidejű kezelésére,

  • clearing és settlement mechanizmusokra,

  • fiskális integrációra,

  • prudenciális stresszteszt-logikára.

Ebben az értelemben azok a fintech-szereplők, amelyek bankká akarnak válni, nem kockázatot, hanem potenciális pilot-szereplőt jelentenek.

Erősségük nem a hitelígéret, hanem a domain-látás:
fogyasztási minták, felhasználói klaszterek és a visszacsatolás láthatóvá tétele.

A modell természetes határai ugyanakkor világosak:
a rendszerszintű elszámolás továbbra is klasszikus banki infrastruktúrát igényel.

Ez nem versenyhelyzet, hanem funkcionális együttállás.


A bank mint „trust infrastructure”

Ebben a modellben a bank nem stabilitást ígér, hanem viselkedést tesz láthatóvá.

  • nem dönt elosztásról,

  • nem ment meg kudarcot,

  • nem narratívát gyárt,

  • hanem határokat kezel és elszámol.

A bizalom itt nem jóindulatból, hanem következetes működésből fakad.


Hol vannak a töréspontok?

A domain-alapú FNA nem univerzális megoldás. Vannak világos határai:

  • túl kicsi domének,

  • politikai beavatkozás az elszámolásba,

  • rosszul paraméterezett visszacsatolás,

  • túl gyors, kontrollálatlan skálázás.

Ezek nem kivételek, hanem a modell természetes korlátai.


Zárás

Ez az írás nem azt állítja, hogy a domain-alapú FNA „jó” vagy „rossz” rendszer.
Azt állítja, hogy:

értelmezhető marad akkor is,
amikor a körülmények már nem kedvezőek.

Egy stabilizációs rendszer valódi próbája nem a növekedési fázis, hanem a stressz.


Ez a szöveg nem policy-javaslat, hanem egy gondolkodási modell leírása.
Szakmai visszajelzések és kritika kifejezetten érdekelnek.


🇬🇧 English version

Banking Stress Tests, Fintech Roles, and the Limits of Domain-Based FNA

(Domain-Based Universal Basic Income – Part III)

In the previous two posts, Universal Basic Income (UBI / FNA) was examined first as a macro-level stabilizer, then as a domain-based feedback system. The next question is unavoidable:

how does such a system behave when viewed through a banking stress-test lens?

This is not an ideological question, but a mechanical one.


What does “banking stress test” mean here?

This is not about regulatory ratios or capital buffers, but about a more fundamental distinction:

what constitutes a liability,
and what remains conditional.

Under stress, banks focus on what must be paid regardless of conditions, and what naturally contracts.

That distinction determines whether a system stabilizes or amplifies downturns.


Why is classical UBI problematic from a banking perspective?

From a banking viewpoint, classical UBI represents:

  • a stable,

  • guaranteed,

  • politically maintained,

  • forward-promised cash flow.

This is not a value judgment, but a mechanical outcome:
it becomes quasi-income and, consequently, a potential credit base.

Under stress, this can introduce pro-cyclical risk and asset price distortions.


How does a domain-based FNA behave under stress?

The domain-based FNA model separates two components.

The base component

  • fixed,

  • national,

  • not optimized for credit expansion,

  • persistent under stress.

This provides baseline stability.

The feedback component

  • domain-specific,

  • revenue-linked,

  • volatile,

  • and the first to contract under stress.

As a result:

there is no overpayment,
no mandatory compensation,
and no “rescue imperative”.

From a banking perspective, this avoids hidden systemic liabilities.


Fintech roles: clarification, not opposition

Fintech and banking are often framed as opposing forces. That framing is unhelpful here.

Fintech strengths are well known:

  • user interfaces,

  • real-time data,

  • transparency,

  • rapid iteration.

However, domain-based FNA requires:

  • multi-domain accounting,

  • clearing and settlement,

  • fiscal integration,

  • prudential stress logic.

In this context, fintech actors that aim to become banks are not risks but natural pilot candidates.

Their strength lies in domain visibility rather than credit promises.

At the same time, systemic settlement remains dependent on classical banking infrastructure.

This is not competition, but functional alignment.


Banks as trust infrastructure

In this model, banks do not promise stability; they make system behavior observable.

They do not decide allocations or rescue outcomes.
They manage boundaries and accounting.

Trust emerges from consistency, not authority.


Structural limits

The domain-based FNA model has clear boundaries:

  • domains that are too small,

  • political interference in accounting,

  • poor parameterization,

  • uncontrolled scaling.

These are not exceptions, but structural limits.


Conclusion

This post does not claim that domain-based FNA is inherently good or bad.
It claims that it remains legible under stress, when conditions deteriorate.

That is the real test of any stabilization mechanism.


This text is not a policy proposal, but a conceptual model.
Professional critique and feedback are welcome.


A gondolatmenet részei:

1. Feltétel nélküli alapjövedelem mint stabilizátor – banki visszacsatolások

2. Beruházás, kudarc és stabilitás: az alapjövedelem doménekben

3. Banki stresszteszt és stabilitás a domain-alapú alapjövedelemben

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Feltétel nélküli alapjövedelem mint gazdasági stabilizátor / Universal Basic Income as an Automatic Stabilizer

Az adó definíciója

Jobbkéz szabály, brexit.