A SHELL-es maradéka....
Persze. Megpróbálom úgy összerakni, hogy ez tényleg ennek az egész szálnak a használható, majdnem teljes állapotmentése legyen: a Shell-ügy konkrét pénzügyi részleteivel, a technikai gyanúval, a töltős tapasztalatokkal, Kapitány István szálával, és azokkal a mellékszálakkal is, ahová közben sikerült teljesen organikusan elkanyarodnunk. 😄
1. A Shell Recharge ügy – honnan indult
A konkrét probléma egy 2026. június 5-i Shell Recharge töltés/töltések után indult.
A Monzón a tranzakciók elsőre meglehetősen kaotikus képet mutattak:
£55 levonás / authorization
£48.89 visszatérítés/felszabadítás
újabb £55 authorization
még egy £55 authorization
£3.80 tényleges levonás
Közben két Shell Recharge számla érkezett:
£6.11
£3.80
A lényeg végül az lett, hogy a két tényleges töltés ki volt fizetve. A £6.11-es töltéshez kapcsolódott az egyik £55-ös authorization és annak £48.89-es korrekciója, míg a £3.80 külön, normál lezárt terhelésként jelent meg.
Emellett azonban maradt két külön £55-os pending authorization, vagyis összesen £110 függőben.
Ez volt az igazán bosszantó rész: nem arról volt szó, hogy a Shell még nem kapta meg a tényleges töltés árát. A £6.11 és £3.80 rendezve volt, miközben a £110 továbbra is foglalta a pénzt.
A két £55 ráadásul sokáig pending státuszban maradt a Monzóban.
Később furcsa módon az egyenlegben úgy látszott, mintha az egyik £55 hatása már megszűnt volna, miközben a tranzakció UI-ban továbbra is mindkét £55 pendingként szerepelt. Ez tovább erősítette azt az érzést, hogy a kártyás authorization, a Shell backend és a banki megjelenítés állapotai nincsenek rendesen szinkronban.
Fontos végállapot: azóta mindkét £55 visszakerült/felszabadult. Tehát a £110 pénzügyi probléma végül rendeződött. A második £55 visszatérése után még a korábban általam megfogalmazott választ/levelet is elküldted nekik.
Vagyis jelenleg a Shell nem tartozik neked ezzel a £110-tal.
A bizalmi probléma viszont ettől nem oldódott meg.
2. Mi történt magával a töltéssel?
A töltés megszakadt, ráadásul nem egyszer.
Az egyik alkalommal vissza is dugtad az autót, tehát egyetlen látogatás során is több session keletkezhetett.
Összességében két különböző napon volt Shell-töltési problémád, és a második alkalommal újrapróbáltad a töltést.
Ez azért volt különösen kellemetlen, mert amikor a töltés váratlanul megszakadt, először azt hitted, hogy az autó hibásodott meg.
Ez nálad sokkal nagyobb sérelem lett, mint pusztán az, hogy egy töltő nem működött:
nem húsz fillérről volt szó; egy pillanatra azt hitted, hogy „rotty az autó”.
Az autód ráadásul nem valami hatalmas DC teljesítményt felvevő jármű: maximum kb. 18 kW-ot tud felvenni, tehát a tényleges session összegeiből is látszott, hogy az £55-os authorization messze nincs arányban azzal, amennyit egy rövid töltésed reálisan el tud fogyasztani.
3. Miért lett programozóként különösen gyanús az egész?
Nagyon hamar felmerült benned, hogy itt nem egyszerűen egy banki késlekedés van, hanem akár backend/business logic/reconciliation hiba is lehet.
A mintázat:
több azonos összegű £55 authorization,
megszakadt charging sessionök,
külön elszámolt £3.80,
a másik sessionnél £55 → £48.89 korrekció, ami pontosan £6.11 különbséget ad,
két további £55 pending,
eltérő töltőhelyek/sessionök,
az egyik számlán olyan helyadat is felbukkant, ami miatt a Cirencester / másik töltő összerendelése különösen gyanúsnak tűnt.
Felmerült benned, hogy esetleg egy SQL-es összerendelési/reconciliation edge case van valahol: több azonos összegű authorization, egymás után megszakadó sessionök, esetleg olyan logika, amely rossz rekordot tekint rendezettnek.
Nem állítottad tényként, hogy ez biztosan SQL-hiba. Programozóként szakmai gyanúként akartad jelezni a Shellnek, mert ha valóban ilyen jellegű probléma van, maguktól esetleg nem ebben az irányban keresik.
A hozzáállásod nagyjából ez volt:
Segíteni is akarok nekik megtalálni a hibát, de közben bennem van a „basszátok meg a porszívótokat” is.
😄
Azért tartottad ezt fontosnak, mert ha ugyanilyen hiba más ügyfeleknél is előfordul, az komoly üzleti kárt okozhat: nemcsak refundok és supportköltség formájában, hanem ügyfélvesztésként.
Te erre konkrét példa lettél: elvesztettek mint rendszeres ügyfelet.
4. A £55-os authorization modell önmagában is zavar
Már az incidens előtt/attól függetlenül sem tetszik az a modell, hogy a szolgáltató egy jelentős fix összeget előzetesen zárol.
Ezt bizalmi kérdésként fogalmaztad meg:
„If you don't trust me, why should I trust you?”
Ezt a gondolatot a Trustpilot értékelésedben is megpróbáltad angolul megfogalmazni, csak eredetileg valami ilyesmit írtál:
If you not trust me, why I trust you.
Utólag nevettünk rajta, hogy az angol nem lett Shakespeare, de a gondolat tökéletesen érthető. 😄
A lényeg számodra az, hogy ha a szolgáltató nem bízik meg benned annyira, hogy a tényleges fogyasztásodat utólag rendezze, hanem £55-ot foglal, akkor legalább ne fordulhasson elő, hogy több ilyen authorization napokig/hetekig foglalja a pénzedet egy hibás töltési folyamat után.
5. Shell support – a másik komoly csalódás
Írtál a Shell Recharge supportnak.
Jött automatikus válasz, lényegében:
fontos vagy nekünk, megkaptuk, majd válaszolunk.
Viszont nem kaptál normális ticket/case azonosítót.
Ez különösen furcsa volt, mert egy normális support rendszerben legalább valami ilyesmit várnál:
Ticket ID
Case number
Reference number
státusz
várható válaszidő
Az automata levél feladója:
ShellRecharge@surecall-us-prod.email.connect.aws
és 2026. június 15-én 16:08-kor érkezett.
A cím alapján az látszott, hogy a support kommunikáció mögött Amazon Connect/AWS infrastruktúra, illetve valamilyen surecall-us-prod nevű production contact-center környezet lehet.
Ez önmagában nem probléma. Az zavart, hogy az ügyfél ebből gyakorlatilag semmit nem kap:
„Köszönjük, megkaptuk.”
De:
Hol a case ID?
Idővel egyre inkább felmerült benned az a sanda gyanú, hogy talán valaki a háttérben nagyon primitív módon „megoldotta” az ügyet:
meglátta a beragadt tételt → intézkedett az egyik £55-ről → kész → jóccakát.
Nem tudjuk, hogy valóban ez történt-e.
De az ügyféloldali kommunikáció annyira gyenge volt, hogy teljesen lehetetlen volt megkülönböztetni egy rendesen kezelt ügyet egy ad hoc manuális javítástól.
Ez önmagában probléma.
Egy ponton azt tervezted, hogy vársz még egy hetet, és ha továbbra sincs érdemi kommunikáció, akkor valamelyik nyilvános Shell felületen tárgyilagosan leírod az esetet.
Nem indulatos „csalók!” posztként, hanem időrenddel és konkrét tényekkel.
6. Trustpilot
A történetnek van egy ironikus mellékszála.
A Shellnek arra volt rendszere/energiája, hogy Trustpilot értékelést kérjen tőled.
Te pedig írtál is.
És mivel akkor már eleged volt a töltési élményből, lehúzó értékelést kaptak.
A review idején még úgy gondoltad:
jó, a £110 majd belátható időn belül magától visszajön.
Csak később vált világossá, hogy ez nem feltétlenül lesz ennyire egyszerű.
Ez különösen rossz benyomást keltett:
marketing/review automatizáció működik pöccre, miközben az ügyfél pénzének és supportügyének állapota homályos.
7. Miért különösen fájó neked a Shell?
Nem egyszerűen arról van szó, hogy „egy töltőcég szar volt”.
Neked a Shellhez régi pozitív érzelmi kapcsolatod van.
A szocialista Magyarországon, amikor fiatal voltál, egy ÁFOR kúthoz képest a Shell számodra:
maga volt a luxus és a minőség szimbóluma.
Ezért az egész háromszorosan bosszant.
Nem egy olyan cégről van szó, amelytől eleve semmit nem vártál.
Pont ellenkezőleg:
„Ti ennél jobbak kellene, hogy legyetek.”
Ez a történet egyik fontos alaphangja.
8. A Shell és az EV üzlet – „gyémánt van a kezükben”
Amikor a környéketeken a Shell kútnál megjelentek az EV töltőoszlopok, kifejezetten jó üzleti ötletnek tartottad.
A gondolatod:
a Shellnek már megvannak a helyszínei,
infrastruktúrája,
márkája,
ügyfélforgalma,
energiaipari tapasztalata,
az EV-töltés hosszú távon növekvő piac,
az áramot kWh-alapon nagyon magas kiskereskedelmi áron lehet értékesíteni.
A megfogalmazásod:
„Gyémánt van a kezükben, nem üveggyöngy.”
Pont ezért érthetetlen számodra, ha az EV charging üzletág náluk afféle mostohagyerek.
Nem állítjuk, hogy tényleg az. De a személyes tapasztalataid ezt a gyanút erősítették.
9. Az első Shell EV-élményed már eleve abszurd volt
Amikor megvetted az elektromos autódat, London külső részéről kellett hazahoznod, és eléggé kiszárított akkuval értél a lakhelyedhez közeli Shell kúthoz.
Megörültél:
„Na, itt megállok, aztán hajrá.”
A töltő új volt.
A bankkártyádat viszont nem volt hajlandó elfogadni.
Bementél a Shell kúton dolgozó emberhez segítséget kérni.
A válasz:
„Minket erre nem képeztek ki.”
🤣
És mehettél tovább.
Ez tökéletesen megmaradt benned, mert a Shell kívülről éppen azt kommunikálta, hogy belép az elektromobilitás jövőjébe, miközben a saját kúti személyzetének fogalma sem volt a frissen telepített töltőről.
10. A háznál lévő töltő és Connected Kerb
Hazatérve sem lett rögtön jobb.
A ház udvarán lévő töltő szintén nem működött.
Ott egyébként máig kb. £30-od lóg valamilyen formában.
Viszont a ház másik oldalán volt Connected Kerb.
Az:
pöcc-röff.
Bedugtad, működött.
Ez az élmény nagyon meghatározta a későbbi hozzáállásodat:
nem kell neked marketing, filozófia, appélmény és „charging journey”.
A töltő:
bedug → tölt → fizet → kész.
11. InstaVolt – a Shell jelenlegi ellenpéldája
A problémás Shell helyszín közelében, kb. 20 méterre, felfedeztél egy InstaVolt töltőt.
Először egyébként azt hitted, hogy Ionity, és nem értetted, miért nem találod az appban/térképen, miközben a saját szemeddel látod. 🤣
Azóta már kétszer is jártál ugyanarra, csak nem fordultál be a Shellhez.
Az InstaVolt:
működött, mint a parancsolat.
És ráadásul közelebb van a Mekihez. 😄
A Meki-specifikáció pontosítása:
nem sajtburger,
hanem halas szendvics,
reggel pedig reggeli,
és felháborító módon reggel nincs halas szendvics. 😄
Az egyik Shell-incidensnél bent ültél, vártad a kaját, amikor az autó szólt:
megszakadt a töltés.
Ezért különösen feltűnő volt a közeli alternatíva.
12. InstaVolt ár – jó, de £0.92/kWh?!
Az InstaVolt jelenleg nálad a:
„baromi drága, de legalább működik”
kategória.
A kb. £0.92/kWh árra a reakciód nagyjából:
£0.80 még „drága, de na”.
£0.92 már „az anyád” kategória.
🤣
Viszont:
működik.
És amikor útközben kell energia, a megbízhatóság sokszor többet ér, mint az a néhány penny különbség.
Ráadásul az InstaVoltnál vannak időszakos tarifák; reggel például találkoztál jóval olcsóbb töltéssel.
Egyszer este 8 előtt kb. húsz perccel érkeztél oda, amikor később olcsóbb lett volna, de:
a franc várt húsz percet.
Bedugtad drágán, és kész.
Ha csak annyi energia kell, hogy elérj Swindonig, akkor akár minimális mennyiséget is fel tudsz ott venni, és továbbállsz.
13. Shell ár – és ezért még fájóbb
A Shell normál tarifája kb. £0.80/kWh, de előfizetéssel neked kb.:
£0.56/kWh
volt.
Ez már kifejezetten vonzó ár.
Pont ezért sajnálod az egészet.
Mert ha a szolgáltatás működne megbízhatóan, az 56p-s Shell ajánlat neked teljesen értelmes lenne.
Csakhogy:
InstaVolt: 92p, de működik.
Shell: előfizetéssel 56p, de nem bíztál benne, hogy működni fog, és még pénzt is zárolt.
A különbség már nem 36p/kWh.
Hanem:
működik / nem működik.
14. InstaVolt RFID és Electroverse
Felmerült, hogy az InstaVolt appban lehet RFID-kártyát hozzáadni.
Van Electroverse RFID kártyád, és kíváncsi voltál, hozzáadható-e az InstaVolt fiókhoz.
A valószínű modell:
az InstaVolt app RFID menüje valószínűleg saját InstaVolt RFID-kártyákhoz való,
az Electroverse kártya viszont roamingon keresztül ettől függetlenül működhet InstaVolt hálózaton.
Felmerült, hogy kérsz külön InstaVolt RFID-t is.
Nem azért, mert feltétlenül kell, hanem mert EV-zésnél a redundancia:
app + bankkártya + Electroverse + saját RFID
néha nagyon sokat ér.
A „fránya visszavoltok” világában minél több működő út van a töltőhöz, annál jobb. 😄
15. Miért nem valószínű, hogy visszatérsz a Shellhez egyhamar?
A pénz végül visszajött.
De te már korábban:
lemondtad a Shell Recharge előfizetésedet,
azóta tudatosan máshol töltesz,
és a Shellhez való visszatéréshez már nagyon sok pozitív tapasztalat kellene.
Egy korrekt refund és egy jó supportválasz legfeljebb azt eredményezné:
„Oké, ezt végül korrektül rendezték.”
Nem azt:
„Na jó, újra előfizetek.”
A bizalom ugyanis nem csak a £110 miatt sérült.
Hanem az ismételt töltési hibák, az authorization modell, a support kommunikáció és a korábbi Shell EV-élmény együttese miatt.
16. A HVG-párhuzam
Felidézted, hogy a HVG-vel történt veled valami hasonló.
Nem egyetlen pillanatban mondtad azt:
„Soha többet.”
Hanem:
szépen lassan egyre kevésbé lett fontos.
Aztán egyszer:
egyáltalán nem lett fontos.
Ez szerinted cégek számára sokkal veszélyesebb, mint egy mérges ügyfél.
A mérges ügyfél még:
ír,
panaszkodik,
reklamál,
energiát fektet a kapcsolatba.
A végleges ügyfélvesztés akkor történik, amikor:
már nem érdekel.
A Shellnél még nem teljesen itt tartasz, mert továbbra is érdekel, mi történik velük, de töltési szolgáltatóként már nagyon közel kerültek ehhez az állapothoz.
17. Kodak-párhuzam
Egy ponton úgy fogalmaztál:
Ha a Kodak útját akarják járni, az az ő dolguk.
Ez nem jóslat volt arra, hogy a Shell „Kodak lesz”, hanem a hozzáállásod összefoglalása:
nem a te dolgod megmenteni egy óriásvállalatot saját stratégiai hibáitól.
Ha az EV-töltés valóban olyan üzleti lehetőség, amilyennek te látod, akkor használják ki.
Ha nem:
az ő dolguk.
A te igényed ennél sokkal szerényebb volt:
adják vissza a maradék £55-öt, aztán jóccakát.
És ezt végül megtették.
18. Kapitány István – fontos külön szál
A beszélgetésben előjött Kapitány István is.
Eleinte félreértettelek: azt hittem, egyszerűen egy korábbi Shell-vezetőként érdekel.
Te pontosítottad, hogy ennél sokkal fontosabb a dolog.
A te megélésed szerint Magyarországon politikai változás történt, és Kapitány István az új kormány egyik arca/szereplője, ezért neked fontos, hogyan teljesít.
A politikai véleményedet nem én értékelem; a személyes bizalmi folyamatod viszont világos:
Kapitány István kapott tőled bizalmat.
Ebben szerepet játszott:
nemzetközi karrierje,
szakmai múltja,
Shell-vezetői tapasztalata,
és más tényezők is.
A Shell Recharge-élmény azonban elültetett benned egy kellemetlen kérdést.
Nem azt:
„Shell rossz → Kapitány rossz.”
Hanem:
„Ha egy olyan szervezetben, ahol ilyen magas vezetői szinten dolgozott, létezhet ilyen strukturálisan rossznak tűnő ügyfélfolyamat, akkor ezt az adatpontot is figyelembe kell vennem.”
A bizalmat nem vontad vissza.
A saját megfogalmazásod:
„Homok került a gépezetbe.”
Majd jött a legendás:
„Konkoly van hintve a barátságunk tiszta búzájába.”
🤣
A lényeg:
Kapitány István már független a Shelltől.
Te pedig:
figyeled, mit csinál.
Nem a Shell alapján akarod megítélni, hanem a saját mostani teljesítménye alapján.
19. A konkoly eredete – Levi
A „konkoly” mondatnak aztán kiderült a valódi története.
A legjobb gyerekkori barátod, Levi mondása volt.
Az eredeti pontosan:
„Nem akarom, hogy ez konkolyt hintsen a barátságunk tiszta búzájába.”
Nem a te passzív:
„konkoly van hintve...”
változatod. 😄
A „macska fel van mászva a fára” szerkezetet te inventáltad most.
Az eredeti mondat nálatok mindig poén volt, nem valami fennkölt életbölcsesség.
Levi két éve meghalt.
Amikor ezek a régi mondások eszedbe jutnak, egyszerre tudsz rajtuk nevetni és elszomorodni.
A beszélgetésben ez egy ponton nagyon megérintett:
„Fene egye meg, Levi, miért hagytál itt?”
és az irodában nem akartál sírni.
Végül csak:
„egy picit fátyolosodott el a szemem”.
Majd:
„Kemény vagyok, mint a vídia.”
És az élet végességére az egyik legjobb mondatod:
„Ilyen az élet. Az az előnye is, meg a hátránya is egyben, hogy nincs respawn.”
Ezt a Levi-szálat később kifejezetten kérted, hogy ne vicceljük el. Ezt tartjuk.
20. A legendás Tisza-parti vágódeszka
Levi kapcsán előjött egy másik régi történet.
Fiatalok voltatok.
Tisza-part. Sátorozás.
Te elkövetted azt a stratégiai hibát, hogy:
megengedted édesanyádnak, hogy ő pakolja be a hátizsákodat.
🤣
A felszerelés:
fekete/szövet nadrág,
fehér ing,
nyakkendő,
fekete cúgos cipő,
vágódeszka.
Úszógatya csak azért volt:
mert előre élve a gyanúperrel már rajtad volt.
Kés?
Az veszélyes.
Tehát:
Tisza-parti sátorozásra kés nincs.
De elegáns cipő, fehér ing, szövetgatya és nyakkendő igen.
Mert:
hátha mentek bálba.
🤣
Ebből helyben olyan röhögés lett, amit nem tudtatok abbahagyni.
Minden szó újraindította.
Innen jött:
Gundel.
Nyilván azért kell fehér ing, nyakkendő, szövetnadrág és fekete cipő a Tisza-parti sátorozáshoz, mert:
mi van, ha mentek a Gundelbe?
A „Gundel-palacsinta” is trigger lett.
A mai napig nem vagy benne biztos, hogy valaha ettél-e Gundel-palacsintát.
A Gundel tehát sokkal fontosabb szerepet játszott az életedben mint poén, mint gasztronómiai intézmény. 😄
21. Pirsig és a Royal Mail
Közben előkerült a Royal Mail is.
Rendeltél egy Pirsig-könyvet, ami ajándék lett volna.
A Royal Mail elvesztette / a te megfogalmazásod szerint:
„lenyúlták a Pirsiges könyvemet.”
A Royal Mail-ügyet már elengedted.
Legalább a repülőn nálad volt a könyv, és:
kb. 150 oldalt újraolvastál belőle.
Ajándék ide vagy oda. 😄
Az elveszett példány helyett rendeltél másikat Magyarországról (.hu), ami:
majd idekeveredik egyszer.
A Royal Maillel kapcsolatban már nincs kedved újabb energiát befektetni az ügybe.
22. C64 és a „mindenki másnál működik” bug
A Shell lehetséges edge case hibájáról eszedbe jutott egy saját nagyon régi programozói történeted.
C64 assembly.
Személyi elszámolást végző program.
Több száz ember.
A tárhely annyira számított, hogy biteket spóroltál.
A hónapok hosszát kompakt módon tároltad, és az egyik hónapot véletlenül:
30 naposnak vetted 31 helyett.
A személyi szám ellenőrző számát (CDV) nem tároltad, hanem kiszámoltad.
Az eredmény:
egy pontosan az érintett dátumon született embernél a program azt mondta:
hibás a személyi száma.
Mivel mindenki másnál működött, elsőre nem a programra gyanakodtak.
Az embert még azzal is meggyanúsították, hogy:
hamisította a személyijét.
Amikor később jelezted:
„Van benne egy bug.”
A válasz:
„Tudjuk.”
🤣
Megjegyezted:
azért jó, hogy annál a traktorosnál nem voltál ütőtávban.
A történet fontos tanulsága a Shell-szálhoz:
egy apró edge case sokáig láthatatlan lehet, mert mindenki másnál jól működik.
23. Pentium P60 / FDIV
Előjött az Intel híres Pentium lebegőpontos hibája is.
Azt mondtad:
„Az Intel a P60-al... az jó volt.”
Különösen tetszett annak az embernek a története, aki kiszúrta a hibát.
A párhuzam megint ugyanaz volt:
óriási, professzionális rendszerben is lehet egy apró, ritka, de nagyon kellemetlen hiba.
A saját emlékeid szerint a hiba mögött valamilyen masterből másoló/generáló kis program hibája is szerepet játszott.
Ez is ugyanabba a gondolati vonalba került:
nem feltétlenül a nagy architektúra rossz; néha egy kicsi segédlogika okozza a látványos bajt.
24. Mi lett végül a Shell-ügy érzelmi mérlege?
Pénzügyileg: rendezve.
A két £55 végül visszajött.
Technikailag: továbbra is érdekes és nem teljesen megmagyarázott.
Nem kaptál olyan világos technikai magyarázatot, amelyből biztosan tudnánk:
miért jött létre a több authorization,
miért maradtak pendingben,
mi történt a megszakadt sessionökkel,
volt-e valódi backend/reconciliation bug.
Support szempontból: csalódás.
A ticket státuszának átláthatatlansága, a case ID hiánya és az érdemi kommunikáció hiánya kifejezetten rossz benyomást tett.
Ügyfélként: elvesztettek.
Nem állítod, hogy soha az életben nem használod újra őket.
De:
nagyon-nagyon sokat kell fejlődniük ahhoz, hogy visszatérj.
Mivel közel vannak hozzád, praktikus lenne használni őket.
De:
ki tudod kerülni őket.
És ezt inkább szomorúnak érzed, mint diadalnak.
25. Az egész történet egy mondatban
Talán ez foglalja össze legjobban:
Egy olyan márkától, amelyhez régi pozitív emlékeid vannak, és amelynek szerinted gyémánt van a kezében az EV-töltéssel, kaptál több egymást követő rossz töltési élményt, két £55-os beragadt authorizationt és gyenge supportkommunikációt; a £110 végül visszajött, de a pénzzel együtt a bizalom nem tért vissza.
Az InstaVolt közben pofátlanul elkér 92 pennyt.
Te:
„Az anyád.”
InstaVolt:
tölt
Te:
„Jó. Legalább működik.”
🤣
A Shell pedig jelenleg valahol ott van a fejedben, ahol a HVG már egyszer járt:
még érdekel, még sajnálod, még látod benne azt, ami lehetne — de már nem feltétlenül fontos, hogy neked az legyen.
Kapitány István ettől külön ügy: kapott tőled bizalmat, a Shell-es tapasztalat tett egy kis homokot a gépezetbe, de nem vontad le belőle azt a következtetést, hogy őt a Shell Recharge alapján kell megítélni. Figyeled, mit csinál most.
És mindeközben egy £55-os pending authorizationből sikerült eljutnunk C64 assemblyn, Pirsigen, a Pentiumon, a Royal Mailen és a magyar közéleten keresztül egy Tisza-parti sátorhoz, ahol egy fiatalembernek kés nem volt a hátizsákjában, mert az veszélyes, de cúgos cipő, nyakkendő és vágódeszka igen, mert hátha mennek a Gundelbe.
Ami, lássuk be, tökéletesen bizonyítja a korábbi megállapításodat:
filozofálgatni bármiről tudunk. :D
És most legalább az egyik fontos ticket tényleg lezárható:
Shell Recharge
--------------
Actual charges: £6.11 + £3.80
Stuck authorisations: £55 + £55
Final £55 returned: YES
Second £55 returned: YES
Outstanding: £0
Trust restored: NO
Root cause known: NO
Customer returning: Highly unlikely for nowA pénz tehát hazatalált.
A konkolyt meg majd külön kigyomlálják, ha akarják. 😄🌾⚡
Megjegyzések
Megjegyzés küldése