A gumipitypangról...

Nem tudom hogy leírtam-e ez már eddig, de nem tudom magamban tartani akkor sem, ha már igen....
Nem akartam megtapasztalni az 50-es éveket, de manapság úgy érzem, hogy működik a sorok között olvasás képessége bennem - elszomorító dolog -....
Olvasom a híreket, hogy kísérleteznek a tankönyvekkel.
Emiatt írom le ezt a kis sztorit.
Aputól kérdeztem annó hogy miért hivatkozik mindenki a gumipitypangra, mitől van ez annyira benne a köztudatban.

Hagyd, el nekem is kellett termelnem gyapotot :D...., válaszolta.

 Mint kiderül, az akkori nagyon okos emberek úgy döntöttek hogy gyapotot fogunk termelni.
Nem ám csak úgy Hűbele Balázs módjára, hanem tudományosan, megalapozottan.

Kijelöltek egy kísérleti gazdaságot, ahol el is ültették a gyapotot ahogy azt kell, ki is kelt szépen, nagyon korrekt volt a termés, le is aratták, minden ok. (Nem úgy mint a tanúban, tényleg sikerült...)

Apu hozzátette, hogy abban az évben kimondottan hosszú volt a nyár, és az ősz is napos volt.

Az akkori nagyon okos emberek ki is adták a termelő szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak a parancsot, hogy mindenkinek gyapotot kell ültetni a következő évben.

Muszáj volt.
Nagyon okos emberek adták parancsba, akik meg voltak róla győződve hogy ők csak jót akarhatnak, ellentmondást meg nem tűrtek. (Komoly munkájukba telt hogy ezt meg is valósíthassák, eszközökben nem válogattak, ugye....)

Nem teszek idézőjelet oda ahova gondolom, remélem nem okoz gondot :D....

 Abban az évben nem volt hosszú a nyár, az ősz pedig esős volt.
A gyapot nem fejlődött ki rendesen, viszont ki kellett húzni a földből, mert olyan alkaloidák voltak benne, ami miatt nem lehetett csak úgy hagyni.
Iszonyatosan keserves munkával kellett az embereknek kirángatni egyesével a földből az ahhoz ragaszkodó, szúrós szárakat....

Ma is vannak okos, ellentmondást nem tűrő emberek.

Mi meg úgy látszik nem tanulunk semmiből :((((.