2013. november 27., szerda

Egy kis javascript okosság :D.

Dátumot kellett bekérjek.
Félelmetes hogy ez mennyire "bonyolult" dolog a html világban....
Beleástam magam a témába, nem volt nagy kedvem szuttyogni a juery-vel, meg nem is tetszett annyira.
A html5 jó volna, de nem támogatja senki se.

De találtam egy nagyon jópofa megoldást a neten, ki is pofoztam magamnak, leírom ide hogy el ne feledjem, meg hátha jó lesz még másnak is ;-).
Nagyon tetszik az ötlet, bár ahhoz hogy használható is legyen, azért kellett rajta molyolni.
A validálást egy gombra tettem rá, nincs "befejezve", de látszik hogy szépen készít belőle egy dátum objektumot és vissza is írja. Ha az elvetemült user február 52.-ét ír be, abból bizony március valahanyadika lesz szökőévtől függően. Ati lusta, tehát a hónap dd formátumú, de a vezető nullát odabiggyesztjük ahova kell ;-).
Hmmmm.... Hogy kell ebben a blogmotorban forrást beilleszteni????
No mindegy...

Innen szedtem az eredetit :D.
Update: találtam egy jó formázó scriptet, gugli rulez :D.

        <!DOCTYPE html>
        <html>
        <body>
        <input
            type="text"
            name="date"
            placeholder="éééé.hh.nn"
            id=datumunk
            onkeyup="
                var v = this.value;
                if (v.match(/^\d{5}/) !== null) {
                    this.value = v.substr(0,4) + '.'+v.substr(4,5);
                    v = this.value;
                };
                if (v.match(/^\d{4}\.\d\./) !== null) {
                    this.value = v.substr(0,5) + '0'+v.substr(5,5);
                    v = this.value;
                }
                if (v.match(/^\d{4}\.\d{3}/) !== null) {
                    this.value = v.substr(0,7) + '.'+v.substr(7,2);
                };
                if (v.match(/[^\d\.]/)!== null) {
                   this.value=this.defaultValue;
                }"

            maxlength="10"
        >
        <p type="text" id=idebele>dddd<p>
        <input type="button" onclick="
               var ideobj=document.getElementById('datumunk');
               var ide=ideobj.value;
               var datum_id_1 = new Date();
               datum_id_1.setFullYear(ide.substr(0,4),ide.substr(5,2)-1,ide.substr(8,2));
               document.getElementById('idebele').innerHTML=datum_id_1.toLocaleDateString();
           ideobj.value=datum_id_1.getFullYear()+'.'+('0'+(datum_id_1.getMonth()+1)).substr(-2,2)+'.'+datum_id_1.getDate();
        //document.getElementById('idebele').innerHTML=ide.substr(0,4)+':'+ide.substr(5,2)+':'+ide.substr(8,2);  "
        </body>

    </html>




A végül kirakott kód eredménye alant. (javascriptet nem árt engedélyezni......) 
A blogmotor ügyesen kinyeste a javascriptet innen....... Sebaj, az eredeti oldalon ki lehet próbálni, meg ott a végleges forrás is. Érdemes kipróbálni hogy mi történik ha nem valid dátumot írunk be ;-).
A kódot is kivettem, mert itt szétesik. (Forráskód prefix meg nincs erre, vagy én nem találom, tulajdonképpen a kettő mindegy is...) Majd megnézem hogy hogyan lehet egyszerűen ide kódot beilleszteni, vagy blogmotort fogok váltani. Nincs kedvem szuttyogni ezzel, ha magam akarok magamnak környezetet teremteni, akkor a többi sallang se kell, egy tinymce-t azért be tud az ember illeszteni magának ha nagyon akar....
Morgás visszavonva.  
<!DOCTYPE html>
<html lang="hu">

<body>
<script>
function f_szamol(m_mit)
{
  var m_sz='012345678907894567897653456789';
  var ertekvissz=0;
  var m_vissza='';
  var m_vissza2='';

  var x='we';
  var c_mit=m_mit.toString();
  for (var j=0;j<21;j+=10)
   { for (var i=0;i<c_mit.length;i++) { m_vissza+=m_sz.substr(Number(c_mit.substr(i,1))+j,1);};
       ertekvissz+=Number(m_vissza);
       m_vissza2+=m_vissza;
       m_vissza='';
    };

return ertekvissz;
}
</script>
<p>Születési dátum :
<input
    type="text"
    name="date"
    placeholder="éééé.hh.nn"
    id=datumunk

    onkeyup="
        var v = this.value;
        if (v.match(/^\d{5}/) !== null) {
            this.value = v.substr(0,4) + '.'+v.substr(4,5);
            v = this.value;
        };
        if (v.match(/^\d{4}\.\d\./) !== null) {
            this.value = v.substr(0,5) + '0'+v.substr(5,5);
            v = this.value;
        }
        if (v.match(/^\d{4}\.\d{3}/) !== null) {
            this.value = v.substr(0,7) + '.'+v.substr(7,2);
        };
        if (v.match(/[^\d\.]/)!== null) {
           this.value=this.defaultValue;
        }"

    maxlength="10"
>

</p>

<input type="button" value="Számol" onclick="
       var ideobj=document.getElementById('datumunk');
       var ide=ideobj.value;
       var datumocska = new Date();
       var osszegek= [[0,0,'id_szellemi'],[0,10,'id_lelki'],[0,20,'id_fizikai'],[0,0,'id_arany']];
       var szamolos='012345678907894567897653456789';
       datumocska.setFullYear(ide.substr(0,4),ide.substr(5,2)-1,ide.substr(8,2));
       ideobj.value=datumocska.getFullYear()+'.'+('0'+(datumocska.getMonth()+1)).substr(-2,2)+'.'+datumocska.getDate();
      var amitszamol=datumocska.getFullYear().toString()+(datumocska.getMonth()+1).toString()+datumocska.getDate().toString();

  for (var i=0;i<amitszamol.length;i++)
     {
          for (var j=0;j<3;j++)
            { osszegek[j][0]=osszegek[j][0]+Number(szamolos.substr(Number(amitszamol.substr(i,1))+osszegek[j][1],1));
            }
     };
  for (var j=0;j<3;j++)
     {
        document.getElementById(osszegek[j][2]).innerHTML=osszegek[j][0];
        var oszzstrtmp=osszegek[j][0].toString();
        for (var i=0;i<oszzstrtmp.length;i++)
            { osszegek[3][0]+=Number(oszzstrtmp.substr(i,1));
            }
      };
document.getElementById('id_arany').innerHTML=f_szamol('12');
aranyk=f_szamol(datumocska.getFullYear().toString().substr(0,2))+' '+f_szamol(datumocska.getFullYear().toString().substr(2,2))+' '+f_szamol(datumocska.getMonth()+1)+' '+f_szamol(datumocska.getDate());
var osszeg=0;
for (var i=0;i<aranyk.length;i++)
    {
      osszeg+=Number(aranyk.substr(i,1));
    };
document.getElementById('id_arany').innerHTML=osszeg.toString();

  "
>


<h4><i><p align="center" > Rezgésszámok</p></i>
<table border="2">
<tr>
<th><font color="#8B008B"> Szellemi:</th>
<td id=id_szellemi>----</td>
</tr>
<tr>
<th><font color="#FF1493"> Lelki:</th>
<td id=id_lelki> </td>
</tr>
<tr>
<th><font color="#8B0000">Fizikai:</th>
<td id=id_fizikai> </td>
</tr>
<tr>
<th><font color="#DAA520">Arany közép:</th>
<td id=id_arany> </td>
</tr>
</table>
</body>
</html>

2013. november 13., szerda

Az odaseneki tabletta és más huncutságok

Igazából az odaseneki a "kereskedelmi" neve lett volna, de odáig nem jutottunk el....

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy nagy ERP rendszer bevezetés a cégnél, és előtte egy másikat vezettünk be, hogy már egy integrált rendszerből tudjunk átállni a másikra.
(Hülyeségnek hangzik, pedig nem az. Nem integrált rendszer -> ugyanannak a cégnek az integrált rendszere -> másik integrált rendszer. Kevesebb a macera.)

No de nem csak ez történt arrafelé, hanem kiadták a központban a parancsot hogy spórolni kell. Mindenkinek. Nálunk ez úgy valósult meg hogy a három liftből csak egy üzemelt, valamint az épület hűtését lekapcsolták 4 után. Ami annál az épületnél durva hatású volt nyáron, hiszen az egész tiszta üveg, nem véletlenül volt mindenhol légkondicionáló berendezés. Este hatra már vidáman 30 fok felett volt a hőmérséklet, ami nyilván nem zavarta azokat az embereket, akik már otthon voltak. (Azért mint utólag megtudtam volt a dologból probléma, nem mindenkinek bírta ezt a szervezete...)
Megjegyzem hogy elég sok pénzt megspóroltak ezzel, aminek az lett az eredménye hogy megsimogatták a vezetőnk fejét, és az irodaház költségkeretét lecsökkentették a spórolt összeggel, akik meg nemhogy spóroltak volna, hanem túlköltekeztek, azokra meg morcosan néztek, és emelkedett a költségvetésük. Bázis szemléletű gazdálkodás. Akkor nagyon morcos voltam erre, de nem is olyan egyszerű egy kiterjedt cégnél megsaccolni hogy mennyibe kerül például egy villanykörte csere.  Mert más lehet egy távoli helyen, ahova ki kell menni, esetleg meg kell bontani ezt, azt, vagy nincs belső ember, mint egy irodaházban ahol van álpadló, álmennyezet, esetleg raktár, karbantartó... És ez csak egy körtecsere. Erre van a decentrum, a vezető, meg a bázisszemlélet. No mindegy, nem ez a lényeg itt ;-).
 No de nem mindenki volt ám otthon :D! Ha új rendszert vezetnek be nálad, és te leszel a rendszer gazdája mind unix, mind dba, meg egyéb okból, oldalról is, akkor ott kell legyél a kellemes hőfokú irodában. Később döbbentem rá, hogy a külsős cég cserélgette az embereit, mi viszont Csabival minden nap ott voltunk, nagyon sokszor hajnalig. Élveztük mi ezt, mi az egy számítástechnikusnak aludni egy csöppet a földön, asztalon, ameddig a dump lemegy, a KPG interfész csiszolódik, közben irigy hónaljmirigyet hallgatva :D.

Gondolom a srácok beszélhettek rólunk benn a cégüknél, és egyszer az egyikük hajnaltájt megkérdezte tőlem hogy 
- Hogy bírjátok ezt?
Nem értettem a kérdést. 
- Mit?
-Hát ezt.
És  körbemutatott. Sokáig tartott ameddig felfogtam hogy nem viccel.
- Semmi gond. Ha nem érezzük jól magunkat, bekapunk egy lesz..rom tablettát és kész. Csak vigyázni kell vele, mert ha túladagoljuk, akkor olyan dolgokat is le...., amit nem kéne.
A srác furán tekintett rám. Van az úgy hogy ismersz valakit, legalábbis úgy gondolod hogy ismered, aztán kiderül róla hogy van vele valami. Nem tudod hogy micsoda, de valami gázos. Ez az Attila szed valamit. Óvatosan kérdezett rá, hogy egészen pontosan mit szedek.
- Mondom, lesz...rom tablettát. Tessék, vegyél te is.
Mutattam neki az üres tenyeremet, elvettem róla a semmit, feldobtam és "lenyeltem". Majd még egyet. Kacagott.

A rendszert bevezettük, sőt az Oracle Financials migrálás is lement már javában, sőt a Y2k mizérián is bőven túl voltunk, amikor valamiért beszéltem telefonon a sráccal.
Tudod mekkora sikere van a tablettádnak? Ha valaki bemegy egy főnökhöz és miután kijön feldobja a semmit és bekapja, mindenki tudja hogy mit vett be :D......
Elgondolkodtam ezen. Ha virtuális állapotában ennyire kelendő, csinálni kellene. 
Neki is láttam az egyik barátommal aki DTP-vel foglalkozik meg is terveztettem hozzá a logót, meg kiterveltem hozzá elég sok mindent. 
Csak sajnos beleestem abba a csapdába hogy ott kerestem problémát, ahol nem volt. Azt hittem hogy kell hozzá OÉTI szám vagy mi, és a hivatal gondolata is elrettentett.
Ma meg már lehet kapni. Igaz hogy nem oda-seneki nek hívják, és az eredeti név nem az L betű, az ESC gomb meg a 3-as kombinációjából áll össze, de ugyanúgy gyümölcscukor... (A Rufftech-nél hozta egyszer csak a főnököm be, és lecsapta az asztalra elém. A felvételi elbeszélésen ugyanis szóba került ez a sztori, emlékezett rá...) De annyi haszna van a dolognak hogy megszereztem az L3.hu domaint ;-).
Megkerestem a régi logót. Pásztor Zoli munkája, szerintem jó :).




 

2013. november 12., kedd

A révész

Hat éves koromban még nem tudtam úszni. 

Mindez nem akadályozott meg bennünket abban hogy a Szamos folyó szabad strandjára lemenjünk, szigorúan csak addig ameddig nem mély :).
Pedig fontos a pontos hely, mert volt a folyón keresztben egy kötél, amin keresztül egy idősebb bácsi - legalább is nekem abban a korban idősnek tűnt - révészkedett, a csónakot valami csörlőszerűvel vontatta.
Nekem ez nagyon tetszett, és már akkor is nagyon szerettem beszélni, szóba elegyedtünk.

Vannak az életben fontos pillanatok. Talán érezzük az adott percben hogy ez most az, talán nem, de később mindenképpen tudjuk. (Aztán gyakran csak annyit tudunk róla hogy az a pillanat elillant ;-).)

Két dolgot mesélt el az öreg.
"Tudod-e fiam, hogy mit kell csinálni akkor, ha elkap az örvény?"
Naná hogy nem tudtam.
"Sokan kapálóznak, összehúzzák magukat, na őket le is viszi a víz, nem jönnek ki élve. Nyújtsd ki magad, a kezedet is, hagyd hogy pörgessen meg, akkor majd kidob. Van olyan örvény is, ami levisz nagyon mélyre, de azt ne feledd, hogy ő az erősebb. Ha soká dob ki, akkor úgyis mindegy, de ha kapálózol, akkor biztosan véged."
 (Jóval ez után a koleszban Bajai srácok mesélték hogy sportot űztek abból hogy örvénybe ugráltak, később döbbentek meg amikor látták hogy milyen roncsok voltak a vízben, amit szerencsésen elkerültek hogy mekkora botorságot is műveltek ezzel....)

A másik története az volt, hogy úszás közben az embernek nem tökéletes a távolság érzete. Nem tudod hogy igazából milyen messze van a folyó másik partja. Sokan jártak úgy, hogy amikor nekiláttak a folyó átúszásnak, úgy érezték hogy nincs erejük átérni a túlpartra.
Megfordultak. Lehet hogy csak pár méterre voltak pedig.
Aki már addig fáradt volt, nyilván egy idő után arra a megállapításra jutott, hogy mégis inkább az eredeti volt a jó irány. Majd vissza. A legvégén a folyó közepéből húzzuk ki őket...

"Ezért egyvalamit jegyezz meg jól, fiam. Ha át akarsz úszni a túlpartra, ne fordulj vissza. Ha mégis úgy döntenél, jól gondold meg, és azt a döntésed ne változtasd meg mert különben úgy jársz mint azok akik több cikk cakk után belefulladnak a folyóba".
Megjegyeztem.
Sajnos az öregúr nevét nem, de úgy gondolom hogy legalábbis hasznos dolgot mondott el, és természetesen ez nem csak az úszásról meg a  folyóról szól.

Remélem tetszett annak aki olvasta.
Ha valaki meg megörvendeztet azzal hogy megmondja hogy hol is volt pontosan a szabadstrand, annak örülnék.

2013. november 7., csütörtök

Balkezesség

Balkezes vagyok.
Sokan vagyunk így ezzel, még abban az elvetemült formában is, hogy nekem csak az írás, meg az evés esik a bal kezemre, az ügyesebbik kezem a jobb, azzal dobok, abba fogom a pingpong ütőt. A bal oldalam az okosabbik, a jobb meg az ügyesebb.
Amikor kicsi voltam, még nem nagyon vették ezt figyelembe. 
Például a bögrék akkor csak a jobbkezeseknek voltak kényelmesek, nekem - és a sorstársaimnak, gondolom - vágta a kezem a bögre füle. Kényelmetlen volt az olló, a kés, meg egy csomó dolog.
Elfogadtam ezt, azt hittem hogy ez teljesen normális dolog, mivel nem volt módomban ellenpróbát végezni. 

Az egyéb tapasztalataim is azt mutatták - javában dúlt a szocializmusnak nevezett valami kishonunkban kiskoromban - hogy a világ ilyen. Van egy halom dolog ami rosszul működik és passz, ezt kell szeretni.

Rengeteget olvastam, még apu növényvédős könyveit is ha az akadt a kezembe. Egy idő után arra a megállapításra jutottam hogy régen ugyan éltek értelmes emberek, de most nem azt a korszakot éljük.
Aztán - már javában gimnazista voltam és nem nagyon segített a környezetem elhessegetni a fenti feltételezést - egyszer csak egy érdekes riportot hallottam a balkezességről, a kétkezes ollóról, késről, bögréről. Jut eszembe, a fentebb említett elképzelés nem volt "tudatos", csak egy kialakult érzés részemről.

Megdöbbentett az a riport.

Hirtelen ráébredtem, hogy amit én rossz működésként érzékeltem, nem volt az, csak a számomra. Ha jobbkezes lettem volna, nem vágta volna az ujjamat be élesen a bögre, láttam volna amit vágok, és a többi.
(Nota bene, nekünk balkezeseknek viszont nem csípi a hagyma a szemünket ha vágjuk, mert pont nem arra spriccel a csípős folyadék, amerre a szemünk van ;-).)
Az a riport ébresztett rá arra hogy ha valamilyen jelenséget tapasztalok ami nekem nem tetszik, vagy nem értem, próbáljak meg "kilépni magamból", lehet hogy van valamilyen ésszerű ok a dolgok hátterében.

A következő - pozitív - csapás meg ez a könyv volt: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete. Pirsig még mindig él, ugye :D. Innen már könnyen kikövetkeztethető volt hogy legalább egy élő értelmes ember van a földön, ami következtetni enged arra hogy lehetnek többen is :D.

Tanulság nincs, illetve van, de nem rágom azt még jobban szájba, hacsak nem követelné véletlen valaki. (Aki erre téved ;-).