Szokás szerint személyes blogposzt következik ;-). Erről:
Most hogy végigfutottam amit írtam, megvan a válasz arra a kérdésre, hogy miért is kezdtem bele a blogírásba. Azt hiszem azért, hogy ezt megírhassam itt izibe :D.
- In medias res: Régen találkoztam Mag-gal. Olyannyira régen, hogy amikor próbáltam felhívni telefonon, nem sikerült, mint kiderült már régen megváltozott a száma, amit el is mentettem én valamikor régen, de nemrég telót cseréltem és olyan ügyesen másoltam át a számokat hogy csak a legfontosabbak maradtak ki (se Agóé nincs meg, se Johansé mint kiderült, és ezek is csak azért mert rákerestem). Elvégre számítástechnikus volnék, és cipész cipője..... Ha valaki olvassa, lehet számokat adakozni, nem mehetek el mindenkihez mint a húgomhoz személyesen, hogy ugyan árulja már el megest a számát, mert "ügyes" vagyok...
- No szóval Mag. Vele először '96-ban találkoztam kb. (vagy 7?, 8?), az LME alakuló gyűlésén. Csupa ifjú Linuxos ember, el is értem az akkori gazdasági vezetőnknél hogy nálunk gyűlésezzen a had. (Bár sok ilyen ember volna, könnyű volt meggyőzni azzal hogy a szakma krémjét láthatom vendégül, és az neki is jó lesz, mert ha én ügyesebb leszek, az jó a cégnek. Nem hinnétek el hogy ez a cég a MÁV BEIG volt, fogadjunk ;-)...)
- Ide majd még visszatérek, de lapoznom kell az időben még 10 évet visszafelé. Gimnazista koromban nagyon irigyeltem a felvilágosodás kori embereket, kimondottan a francia forradalmat, no nem amiatt amit Marat mondott, természetesen ;-). Akkor volt pezsgés, gondoltam, lásd adó definíciója. (Ne feledjük, Brezsnyev atyánk csókolózott a tévében feszt az akkori népvezérrel, a világ elég unalmas helynek tűnt...) Aztán egyszer csak rájöttem hogy most sokkalta de sokkalta nagyobb változás kellős közepébe születtem bele. Amit mára már egyre többen észlelnek, és egyre többen fognak. Azt hogy a világgal valami gubanc van, a nemzedékünknek nem volt nehéz "felfedezni", nekem még pluszban ott volt a balkezesség is. Megfigyeltem hogy rengeteg hierarchikus szervezet alakult és alakul ki, amelyek akkorára nőnek, hogy egy idő után pont az eredeti cél ellentétét képviselik. (Peter elv rulez ;-)....) A második világháborúban az egyház áldotta meg az ágyúkat, pl. De rengeteg a példa, és az nem lehet a véletlen műve, valami generális probléma kell legyen a háttérben, gondoltam. Arra a megállapításra jutottam végül hogy ez a piramis-szerű szervezeti felépítés a kommunikációs lehetőségek szűkössége miatt van mindenhol. A tcp/ip (legalábbis az ipv4) hálózat is piramis felépítésű, így a leghatékonyabb elérni egy másik gépet valahol a világban. (Igen, nem ip címmel hivatkozunk a gépekre, legalábbis azt hisszük mi kis naívak ;-)...) Jó, amikor ezekről gondolkoztam még mit sem tudtam az ip hálózatokról, pedig már léteztek. Ha valakinek olyan csapongó a fantáziája mint az enyém, hamar azt vizionálja hogy majd valamikor össze lesznek kötve a gépek egymással, és az emberek teljesen más módon fognak tudni kapcsolatba lépni egymással, és ez minőségi változást fog jelenteni. (80-as évek, ne feledjük, onnan tudom hogy ez foglalkoztatott akkor hogy az egyik ifjú-és jelen-kori barátom - ritka kincs az ilyen, nem sok ifjúkori barátja lehet az embernek - említette a múltkor hogy emlékszel amikor ezt mesélted lelkesen :D? )
- No de mi a baj a piramis szerkezettel? Ha hatékony? Az hogy rugalmatlan, és hogy nagyon erősen függ a viselkedése a piramis csúcsától. Emiatt van az a vélekedés, hogy a kis államok, a kis csoportok a "jók". A probléma egy részét elimináljuk ezzel.... (Itt jegyezném meg hogy a sikeresebb multi cégeknél nem véletlenül divat a mátrixosítás. A GE-nél például hihetetlenül kevés a döntési szinteknek a száma. Ők már alkalmazzák a matematikusokat erőteljesen a szervezetépítésnél..) A rugalmatlanságra ott van az én kedvenc kis dilemmám. Absztrahálni kell erősen hogy miért jó példa ez, Magnak gondolom nem jelent akadályt ;-).... A köznapi életben ez úgy csapódik le hogy azt érzik az emberek hogy a politika valahol nagyon messze távol zajlik tőlük és abszolút nem róluk, értük szól. És ebben nem is tévednek. Se nálunk, sem máshol.
- Huhh, még sehol sincs az amiről szólna az írás, pedig még vissza kell térnem az LME-re :D.... Annó Mag azt mondta hogy mindenkinek - az egyesületen belül - megvan a maga mocskos kis célja. (Szeret ilyen kacifántos szavakat használni, itt egyszerűen csak hátteret jelent hitem szerint.) Nekem is megvolt, szerettem volna valami más közösséget rittyenteni, mint amilyenekkel eddig összefutottam. Nem sikerült, teszem hozzá, mindenesetre tapasztalatnak jó volt. Egyébként is érdekes jelenség a szabad szoftverek elterjedése. Tudom, van azért közgazdasági alapja a dolognak, de azért mindenkit meglepett az előretörése. Mai példa: Miért javascriptben kell programozni újabban az MS Word-öt? Amikor a c# sokkal kifinomultabb és normálisabb nyelv? Mert az utóbbi nem volt könnyen hozzáférhető, megtanulható. Hoppá. Az internet világa adott egy hatalmas pofont a számítástechnikai nagy cégeknek. És nem lehet tudni hogy időben lépték-e ezt meg. (Én már magyaráztam réges rég azt, hogy előbb utóbb ez lesz, nem is hitték el nekem :-)....) Hasonló "csapások" fogják érni a kommunikáció minőségi változása miatt - nem fog sokáig tartani a facebook "csak a pillanat számít" mámora, csak szólok ;-) - a többi céget is nemsokára. És el fog érni - illetve ez már zajlik egy ideje - ez mindenkit és mindent. Lehet a változással szembemenni, de minek? Sokkal jobb kihasználni a hullámokat, lovagolni a tetején. Valahová leírtam vagy tizenx éve hogy szerintem miért nem terjedt el a 90-es években a papírmentes iroda. Nota bene, ez még ma sem jellemző, sajna.... Ehol van. Vicces hogy változott a face kinézete, és szét is van esve... Ehh.... Ha már itt járok, akkor Mag-nak a szavazásról...
Azt hiszem megvan. Illetve meg lesz, mert a legszimpatikusabb ebben az egészben az hogy deklaráltan nincs deklarálva hogy pontosan mi is akar ez lenni. És ez nagyon jó.
Mondok egy példát, hátha van valaki aki még nem unja :D. 2003-ban az akkori szakszervezetek a MÁV-nál rútul átverték a saját tagságukat. A kollektív szerződésben kikötött béremelésnek elfogadták az akkori adócsökkentést. Nem nagyon izgatott a szakszervezet akkoriban, meg a béremelés se - boldog idők :D.... -, de a metódus idegesített. Le is mentem kedves igazgatómhoz - nagyon bírtam, meg kedvelem most is - és miközben a gépét matyakoltam megkérdeztem tőle hogy mi a véleménye erről. Mesélte hogy vagy 8 évvel azelőtt, amikor vezérhelyettes volt, megpróbálkozott ugyanezzel, de úgy elküldték ugyanazok a sunyiba, hogy öröm volt azt nézni. Nem tudtam hogy vesztegethetők, ha tudom, akkor megteszem, mondta mosolyogva :D. (Most az egyik delikvens épp sztrájkot szervez, nem is értem hogy hogy a francba van ott, de nem az én dolgom... Figyelem, nem állítottam hogy meg lettek vesztegetve, és más sem tett ilyet. Véleménye lehet az embernek....) Akkor elgondolkodtam azon hogy kellene egy olyan szakszervezetet alakítani, ahol nem "tud" a vezetőség gyökeresen mást csinálni, mint amivel a tagság megbízta. Mert olyan a rendszer, hogy nincs rá lehetősége, hiszen a célok már kötik.
Nomost a 42 gépe ezt a célt hivatott szerintem elérni.
És ha sikerül, akkor az nagyon jó lesz.
