42....

Szokás szerint személyes blogposzt következik ;-). Erről:

Most hogy végigfutottam amit írtam, megvan a válasz arra a kérdésre, hogy miért is kezdtem bele a blogírásba. Azt hiszem azért, hogy ezt megírhassam itt izibe :D.

• In medias res: Régen találkoztam Mag-gal. Olyannyira régen, hogy amikor próbáltam felhívni telefonon, nem sikerült, mint kiderült már régen megváltozott a száma, amit el is mentettem én valamikor régen, de nemrég telót cseréltem és olyan ügyesen másoltam át a számokat hogy csak a legfontosabbak maradtak ki (se Agóé nincs meg, se Johansé mint kiderült, és ezek is csak azért mert rákerestem). Elvégre számítástechnikus volnék, és cipész cipője..... Ha valaki olvassa, lehet számokat adakozni, nem mehetek el mindenkihez mint a húgomhoz személyesen, hogy ugyan árulja már el megest a számát, mert "ügyes" vagyok... 
• No szóval Mag. Vele először '96-ban találkoztam kb. (vagy 7?, 8?), az LME alakuló gyűlésén. Csupa ifjú Linuxos ember, el is értem az akkori gazdasági vezetőnknél hogy nálunk gyűlésezzen a had. (Bár sok ilyen ember volna, könnyű volt meggyőzni azzal hogy a szakma krémjét láthatom vendégül, és az neki is jó lesz, mert ha én ügyesebb leszek, az jó a cégnek. Nem hinnétek el hogy ez a cég a MÁV BEIG volt, fogadjunk ;-)...) 
• Ide majd még visszatérek, de lapoznom kell az időben még 10 évet visszafelé. Gimnazista koromban nagyon irigyeltem a felvilágosodás kori embereket, kimondottan a francia forradalmat, no nem amiatt amit Marat mondott, természetesen ;-). Akkor volt pezsgés, gondoltam, lásd adó definíciója. (Ne feledjük, Brezsnyev atyánk csókolózott a tévében feszt az akkori népvezérrel, a világ elég unalmas helynek tűnt...) Aztán egyszer csak rájöttem hogy most sokkalta de sokkalta nagyobb változás kellős közepébe születtem bele. Amit mára már egyre többen észlelnek, és egyre többen fognak. Azt hogy a világgal valami gubanc van, a nemzedékünknek nem volt nehéz "felfedezni", nekem még pluszban ott volt a balkezesség is. Megfigyeltem hogy rengeteg hierarchikus szervezet alakult és alakul ki, amelyek akkorára nőnek, hogy egy idő után pont az eredeti cél ellentétét képviselik. (Peter elv rulez ;-)....) A második világháborúban az egyház áldotta meg az ágyúkat, pl. De rengeteg a példa, és az nem lehet a véletlen műve, valami generális probléma kell legyen a háttérben, gondoltam. Arra a megállapításra jutottam végül hogy ez a piramis-szerű szervezeti felépítés a kommunikációs lehetőségek szűkössége miatt van mindenhol. A tcp/ip (legalábbis az ipv4) hálózat is piramis felépítésű, így a leghatékonyabb elérni egy másik gépet valahol a világban. (Igen, nem ip címmel hivatkozunk a gépekre, legalábbis azt hisszük mi kis naívak ;-)...) Jó, amikor ezekről gondolkoztam még mit sem tudtam az ip hálózatokról, pedig már léteztek. Ha valakinek olyan csapongó a fantáziája mint az enyém, hamar azt vizionálja hogy majd valamikor össze lesznek kötve a gépek egymással, és az emberek teljesen más módon fognak tudni kapcsolatba lépni egymással, és ez minőségi változást fog jelenteni. (80-as évek, ne feledjük, onnan tudom hogy ez foglalkoztatott akkor hogy az egyik ifjú-és jelen-kori barátom - ritka kincs az ilyen, nem sok ifjúkori barátja lehet az embernek - említette a múltkor hogy emlékszel amikor ezt mesélted lelkesen :D? ) 
• No de mi a baj a piramis szerkezettel? Ha hatékony? Az hogy rugalmatlan, és hogy nagyon erősen függ a viselkedése a piramis csúcsától. Emiatt van az a vélekedés, hogy a kis államok, a kis csoportok a "jók". A probléma egy részét elimináljuk ezzel.... (Itt jegyezném meg hogy a sikeresebb multi cégeknél nem véletlenül divat a mátrixosítás. A GE-nél például hihetetlenül kevés a döntési szinteknek a száma. Ők már alkalmazzák a matematikusokat erőteljesen a szervezetépítésnél..) A rugalmatlanságra ott van az én kedvenc kis dilemmám. Absztrahálni kell erősen hogy miért jó példa ez, Magnak gondolom nem jelent akadályt ;-).... A köznapi életben ez úgy csapódik le hogy azt érzik az emberek hogy a politika valahol nagyon messze távol zajlik tőlük és abszolút nem róluk, értük szól. És ebben nem is tévednek. Se nálunk, sem máshol.
• Huhh, még sehol sincs az amiről szólna az írás, pedig még vissza kell térnem az LME-re :D.... Annó Mag azt mondta hogy mindenkinek - az egyesületen belül - megvan a maga mocskos kis célja. (Szeret ilyen kacifántos szavakat használni, itt egyszerűen csak hátteret jelent hitem szerint.) Nekem is megvolt, szerettem volna valami más közösséget rittyenteni, mint amilyenekkel eddig összefutottam. Nem sikerült, teszem hozzá, mindenesetre tapasztalatnak jó volt. Egyébként is érdekes jelenség a szabad szoftverek elterjedése. Tudom, van azért közgazdasági alapja a dolognak, de azért mindenkit meglepett az előretörése. Mai példa: Miért javascriptben kell programozni újabban az MS Word-öt? Amikor a c# sokkal kifinomultabb és normálisabb nyelv? Mert az utóbbi nem volt könnyen hozzáférhető, megtanulható. Hoppá. Az internet világa adott egy hatalmas pofont a számítástechnikai nagy cégeknek. És nem lehet tudni hogy időben lépték-e ezt meg. (Én már magyaráztam réges rég azt,  hogy előbb utóbb ez lesz, nem is hitték el nekem :-)....) Hasonló "csapások" fogják érni a kommunikáció minőségi változása miatt - nem fog sokáig tartani a facebook "csak a pillanat számít" mámora, csak szólok ;-) - a többi céget is nemsokára. És el fog érni - illetve ez már zajlik egy ideje - ez mindenkit és mindent. Lehet a változással szembemenni, de minek? Sokkal jobb kihasználni a hullámokat, lovagolni a tetején. Valahová leírtam vagy tizenx éve hogy szerintem miért nem terjedt el a 90-es években a papírmentes iroda. Nota bene, ez még ma sem jellemző, sajna....  Ehol van. Vicces hogy változott a face kinézete, és szét is van esve... Ehh.... Ha már itt járok, akkor Mag-nak a szavazásról...

Akkor ennyi előzmény után térjek már rá az eredeti témára :D. Régóta várom már hogy a világ olyan legyen, hogy amiket mondok, az ne fantazmagóriának tűnjön. Mondjuk olyan lelkesen vártam,  hogy közben a világ nemhogy "utolért", hanem elszáguldott mellettem, de sebaj :D. Az egyik ismerősömnek mondtam még 2000-ben, hogy nem tudom pontosan hogy mi az amit várok, de majd tudni fogom mi az. (Nemrég mesélte hogy akkor egyszerűen habókosnak gondolt, de meggondolta magát, mert 10 évvel később a világ legtermészetesebb dolgaivá lettek azok a sült bolondságnak tűnő ötletek, amikkel traktáltam. Mondjuk én erre azt mondtam neki  hogy lehet hogy akkor is tévedett, meg most is ;-)...)
Azt hiszem megvan. Illetve meg lesz, mert a legszimpatikusabb ebben az egészben az hogy deklaráltan nincs deklarálva hogy pontosan mi is akar ez lenni. És ez nagyon jó.
Mondok egy példát, hátha van valaki aki még nem unja :D. 2003-ban az akkori szakszervezetek a MÁV-nál rútul átverték a saját tagságukat. A kollektív szerződésben kikötött béremelésnek elfogadták az akkori adócsökkentést. Nem nagyon izgatott a szakszervezet akkoriban, meg a béremelés se - boldog idők :D.... -, de a metódus idegesített. Le is mentem kedves igazgatómhoz - nagyon bírtam, meg kedvelem most is - és miközben a gépét matyakoltam megkérdeztem tőle hogy mi a véleménye erről. Mesélte hogy vagy 8 évvel azelőtt, amikor vezérhelyettes volt, megpróbálkozott ugyanezzel, de úgy elküldték ugyanazok a sunyiba, hogy öröm volt azt nézni. Nem tudtam hogy vesztegethetők, ha tudom, akkor megteszem, mondta mosolyogva :D. (Most az egyik delikvens épp sztrájkot szervez, nem is értem hogy hogy a francba van ott, de nem az én dolgom... Figyelem, nem állítottam hogy meg lettek vesztegetve, és más sem tett ilyet. Véleménye lehet az embernek....) Akkor elgondolkodtam azon hogy kellene egy olyan szakszervezetet alakítani, ahol nem "tud" a vezetőség gyökeresen mást csinálni, mint amivel a tagság megbízta. Mert olyan a rendszer, hogy nincs rá lehetősége, hiszen a célok már kötik.
Nomost a 42 gépe ezt a célt hivatott szerintem elérni.
És ha sikerül, akkor az nagyon jó lesz.

Szösszenet :D.

Van amikor nagyon nagy a különbség a vitapartnerek között, és a nehezen - vagy sehogy - áthidalható szakadékra vigyázni kell....

Egyszer az egyik - gimis - évfolyamtársam vonatra várt a Kőbánya-Kispesti állomáson, amikor is megszólította egy ember.

Tudnál adni néhány forintot, mert a családomhoz kell utazzak Győrbe.

Ekkor oda kellett volna figyelni a szakadékra, de Bőrke - ez volt a beceneve, mit tegyek :) - nem figyelt erre... Ezt felelte:

Anyagi juttatásban nem részesíthetem, de tájékoztatásul közlöm, hogy innen nem indul Győr felé vonat.

Ezután Rejtő regénybeli fordulat következett. A kommunikáció eme formáját feldolgozni képtelen egyed, a saját módján óhajtotta folytatni az eszmecserét.
Az ott lévők mesélték neki miután magához tért, hogy csak egy ütést kapott.....

Szóval csak óvatosan :).....

Selfie tükör :D.

Tegnap jutott eszembe, még nem néztem meg hogy létezik-e már ilyen....
Sokan csinálnak mostanában saját magukról fotót, szelfiznek vadul. Gyártottak is már emiatt selfie botot, meg bluetoothos távirányítót hogy a telóval könnyen lehessen fotót csinálni....
De minek ezzel vacakolni, hm :)?
Ott a tükör, mögötte a kamera - wifivel összeköthetően a telefonokkal -, aztán pontosan azt a képet készíti el, amit a delikvens a tükörben lát. Akár úgy is, hogy sorozatokat lő, vagy gesztusra indul, vagy ami eszébe juthat az ember fiának, akár a teló wifije is indíthatja a felvételt.
Nagy áruházakban nyugodtan lehet selfie zónákat csinálni, akár a próbafülkékben pl.

Na tessék, nemrég írtam hogy nem az ötlet számít, hanem a megvalósítás - csentem a szlogent, de tetszik -, erre megint csak egy ötletet rittyentek ide....
De legalább már megint vannak ;-).
Francba, feltaláltam a webkamerát :D.....
Ehm.

A gumipitypangról...

Nem tudom hogy leírtam-e ez már eddig, de nem tudom magamban tartani akkor sem, ha már igen....
Nem akartam megtapasztalni az 50-es éveket, de manapság úgy érzem, hogy működik a sorok között olvasás képessége bennem - elszomorító dolog -....
Olvasom a híreket, hogy kísérleteznek a tankönyvekkel.
Emiatt írom le ezt a kis sztorit.
Aputól kérdeztem annó hogy miért hivatkozik mindenki a gumipitypangra, mitől van ez annyira benne a köztudatban.

Hagyd, el nekem is kellett termelnem gyapotot :D...., válaszolta.

 Mint kiderül, az akkori nagyon okos emberek úgy döntöttek hogy gyapotot fogunk termelni.
Nem ám csak úgy Hűbele Balázs módjára, hanem tudományosan, megalapozottan.

Kijelöltek egy kísérleti gazdaságot, ahol el is ültették a gyapotot ahogy azt kell, ki is kelt szépen, nagyon korrekt volt a termés, le is aratták, minden ok. (Nem úgy mint a tanúban, tényleg sikerült...)

Apu hozzátette, hogy abban az évben kimondottan hosszú volt a nyár, és az ősz is napos volt.

Az akkori nagyon okos emberek ki is adták a termelő szövetkezeteknek, állami gazdaságoknak a parancsot, hogy mindenkinek gyapotot kell ültetni a következő évben.

Muszáj volt.
Nagyon okos emberek adták parancsba, akik meg voltak róla győződve hogy ők csak jót akarhatnak, ellentmondást meg nem tűrtek. (Komoly munkájukba telt hogy ezt meg is valósíthassák, eszközökben nem válogattak, ugye....)

Nem teszek idézőjelet oda ahova gondolom, remélem nem okoz gondot :D....

 Abban az évben nem volt hosszú a nyár, az ősz pedig esős volt.
A gyapot nem fejlődött ki rendesen, viszont ki kellett húzni a földből, mert olyan alkaloidák voltak benne, ami miatt nem lehetett csak úgy hagyni.
Iszonyatosan keserves munkával kellett az embereknek kirángatni egyesével a földből az ahhoz ragaszkodó, szúrós szárakat....

Ma is vannak okos, ellentmondást nem tűrő emberek.

Mi meg úgy látszik nem tanulunk semmiből :((((.

Aesopus

:). Leírtam én ez máshogy is, de átfogalmaztam haikuvá :D.
Érdekel hogy valaki meg tudja-e fejteni hogy mit is akartam leírni ezzel.....
(Early Bird olvasó úr nem ér.... :). Ha esetleg erre téved, amit megtiszteltetésnek veszek természetesen...)
---------------------------------
Ezopusz projekt
Haiku, mert kedvelem,
ebben írom le.

A tapasztalás
Rögös útján segíthetsz
máson, ha akarsz.

Kevesebb idő,
jobb hatásfok, régi cél,
összefogj ezér'

(Nem kell rím, minek.
Csak plusz kötelék nekem,
elég a ritmus...)

Autóval kezdünk.
Jó terep bemutatni,
hogyan működik.

Célhoz nem jut el
Legalábbis könnyedén,
ki kapkod, siet.

Nem hiszed, nemde :D?
Miért hinnéd, nem látod
mi volt előtted.

Csak az érdekel,
most mi van, épp merre mész.
Torlódás bosszant.

Miképp, és miért?
Nem izgat, bár kellene.
Tapasztald magad.

Itt a környezet.
Beállíthatod magad.
Ki, hogy, és miképp.

Siet mindahány?
Vagy türelmes némelyik?
Akad ügyetlen?

Nem éles helyzet,
Bár előre megszabott.
Mégis, érdekes.

Nézd, nem véletlen.
Több az átjutó emígy.
Te próbálhatod.

Nem csak ezt és így.
Rövid mesék, gyors sztorik.
Találj rá magad.

Tudás hasznosul.
Jutalmad el nem marad,
nem csak az öröm.

Ha jó volt a tipp,
a közösség rád szavaz,
pénzt is hozhat ez.

Mi fájna jobban?
Szavazatod ingyen tedd?
Nem. Légy a legjobb.

Sok jó nem lehet.
Lásd, ez is tapasztalat.
De jó, ha jó, nem :D?
---------------------------
Na, meg tudja fejteni valaki, miről szól ez :D?

Macska a mikrosütőben......

Sokaknak ismerős az a történet, amelyben egy idősebb amerikai versenyző hölgy pert nyert, mert a macskája kimúlt a mikrosütőben. A napokban szóba került ez a régi sztori, itt az idő hogy lejegyezzem mit is gondolok erről :D.

Annak idején magam is úgy éreztem hogy "na ezek az amerikaiak"... Pedig nem botorság ám ez a sztori, és a nőnek igaza volt. Tudniillik az előző sütőben a macsek a fürdetés után sűrűn belefeküdt a langyos sütőbe, és ott szárítkozott, nem lett ettől semmi baja. 

Nem szokványos felhasználása a sütőnek, az már biztos, de aki már látott búbos kemencés képet, melegedő macskával együtt, annak nem is annyira fura. (Jó, ha bemászott a kemencébe, nem járt jól...)

Megjelent egy új eszköz. Hogyan tudom én ezt "eladni" a felhasználóknak? A legegyszerűbb ha úgy hirdetem, hogy ez "csak" egy modernebb, jobb sütő. No és itt volt igaza a néninek. Modernebb, jobb sütő, semmi különös, nincs itt látnivaló. Nem akarom elmagyarázni hogy ez egy teljesen más technológia, még megrettennének az újtól. Jó, a néni nem nézett utána. Egyébként sem sok a levegő abban a vacakban, ergo, nem tett volna neki jót a mikrosütőbe (na tessék, mi is úgy nevezzük) zárás egyébként sem. De ha az eszköz egyszerűen csak egy modernebb változata lett volna a sütőnek (-> valami melegítő eszköz meleg levegő, vagy infra sugárzás), akkor tényleg csak max megfullad a cica.

Másik sztori.

Nem kicsit "vidám" fiatalok elhagyták az úttestet a gépjárművükkel, aztán az üres placc kellős közepén levő villanyoszlopnak csapódva komoly balesetet szenvedtek. A szülők beperelték a villanyoszlopot állító céget, és nyertek. 

Európai szemmel ez roppant fura, nemde? 

Pedig ebben is van ráció. Miért helyezhetek én el akadályokat közterületen, csak úgy, mert nekem kell, nem tudom másképpen megoldani? 

Igazából ebből a példából értettem meg a fenti sztorit is. Ha valaki játszik autós őrültködős játékot, valami amerikai nagyvárosi helyszínnel, feltűnhet neki hogy a legtöbb villanyoszlop háromfelé válik az ütközés után, és csak a sarkokon levők azok, amelyeknek ha nekimegyünk, akkor pórul járunk. Nohát. Csak ott vannak veszélyes oszlopok, ahol nem lehet másképpen megoldani ezt sehogyan sem. 

Wow. Nálunk ha az egyén nincs résen, akkor úgy járt, mehet panaszra bárhová, segítsége nem lesz....

Villanyoszlop ami nem öl meg ha nekirongyolsz? Ne rongyolj neki, aztán kész. 

Biztosan mi vagyunk a "normálisak"? :D

Jó, az a sztori már tényleg durva, amikor a fickó bekapcsolta a tempomatot, és hátrament a lakóautóban rántottát sütni, és csodálkozott hogy a legközelebbi kanyarban elhagyta a jármű az utat. Ki is van azóta írva a tempomatos autókra, hogy attól még felügyelned kell a járművet, se elaludni, sem wc-re mászkálni nem ér :D. (Persze ez nemsoká változhat, jönnek már az autonóm járművek, kinek örömére, kinek bánatára....)

Windows karbantartása :D.

Néhány napja megígértem hogy lejegyzem, miként lehet a szárnyaszegett windowsos gépekbe életet lehelni, hogy ne nekem kelljen megcsinálni, hanem aki idetéved az megtehesse saját maga :D. Csecsemőknek minden vicc új, ha valaki ezt már tudja - vagy édesanyám, aki Linuxot használ és az ő gépére mindezek nem vonatkoznak -, az lapozzon nyugodtan ;). Jó, a MAC usereket sem izgatja :D.

Azért a mese nem maradhat el... Valamikor nagyon nagyon régen, még a múlt évezredben hoztak hozzánk egy DEC Alpha számítógépet, és nem mi raktuk rá az oprendszert. Hagytam a mérnökembert dolgozni, de hogy kérdezzek valami "okosat", megtudakoltam hogy a virtuális memóriát hogyan állítja be. (Nem kacagni hogy 1 gigabyte RAM volt abban a gépben, akkor az nagyon sok volt, a 64 bites oprendszer is unikum volt akkoriban...). Hát, az az ökölszabály van, hogy 1 gigáig memóriaméret X 2, afelett meg ugyanannyi, mint amennyi RAM van a gépben. (Drága volt a szervervinyó ;-)....)

Nosza, beállítottam a windowsos gépemen a virt memet, memória X2-re, min, max egyformán. Aztán meg is feledkeztem erről. Fél, vagy háromnegyed évvel később a többiek gépe rendetlenkedni kezdett, de az enyém nem. Mivel én állítottam be azokat is jellemzően, nem volt értelmes ok hogy mi bajuk lehet. Egy különbség volt, a virtuális memória. Beállítottam, csoda történt. Később, 2000 után az Autóklub NT-s gépein már direkt állítottam ezt be, akkorra már ideológiát is gyártottam hozzá hogy miért lehet az hogy ha az alapbeállítások szerint üzemel egy ilyen gép akkor miért "romlik el" először a nyomtatás, majd miért lassul be a gép iszonyatos módon. Ha egy ügyfél rámcsörgött hogy baj van a nyomtatással, akkor automatikusan kérdeztem hogy nem volt-e az elmúlt néhány hónapban frissítés, rendszercsere, esetleg telepítés. 

• Ha igen, akkor már hadartam is hogy sajátgép, jobbklikk, tulajdonságok, speciális fül, ott a teljesítménynél beállítások, ott is a speciális, alul a virtuális memória, módosítás, egyéni méret, oda mind a két mezőbe 2048, majd a beállít gombra bökés, ok, újraindít. Már egy idő után azt se mondtam hogy ha jó, akkor hívjanak fel...

Amikor alvállalkoztam a MAVI-nak (2007-ben járunk már), akkor mondtam a srácoknak hogy a több száz kliensen ezt tegyük meg, de nem akartak nekem hinni. Aztán könyörögtem -> beállítottuk. Nem is kellett "újrahúzni" a gépeket néhány havonta. 

• Ennek köszönhető a következő trükk. Voltak olyan gépek, amelyek továbbra sem működtek megbízhatóan. Mivel nem volt már - akkora - divat az újrahúzzuk aztán megjavul, kinyomoztuk hogy a hálókártya alapbeállítása a ludas. Sajátgép/jobbklikk,tulajdonságok/hardver/eszközkezelő/hálókártya/tulajdonságok, energiagazdálkodás onnan a kikapcsolhatja az eszközt mellől a pipa ki. Azért az egy milliwattért ne álljon már le a gépünk. Itt még hasznos a speciális fülön a sebességet (link speed/duplex mode) is fixre állítani (100mbit/full duplex, van akinél már gigabit van, akkor az...)

Ha a virtuális memóriánkat meg a hálókártyánkat beállítottuk így, sokkal stabilabb lesz a gépünk.

• Mindenesetre időnként nem árt rendbe rakni a vincseszterünket. Parancssorból (start/futtatás/cmd, vagy start/programok/kellékek/parancssor) kiadjuk a 

chkdsk /F /R

parancsot. A gép újraindításánál hosszasan nézi át a fájlrendszerünket és kijavítja a hibákat.

Majd később leírom hogy mit tegyünk ha egyáltalán nem indul el a gép, mert az is a tipikus problémákhoz tartozik.

Időnként nem árt kiszívni a gépből a port. Fontos hogy a ventilátor lapátját fogjuk le - műanyag lappal pl. -, hogy a légáram ne pörgesse meg túlságosan.... 

Update!! Találtam egy hasznos linket :D.

Most idebiggyesztem az XP-hez tartozó képernyőképeket, igérem hogy néhány napon belül a win7-es is itt lesz, no meg a 8-as is ;-)....

Virtuális memória: sajátgép/jobbklikk, tulajdonságok

 Teljesítmény/beállítások:

Speciális/ Virtuális memória és módosítás:

Itt egyéni méret és fixen a min/max. Ma már 2048, 4096, vagy attól függően, mennyi ram van a gépben, a lényeg hogy ugyanannyi legyen!

Ne feledjünk a beállítás gombra bökni, én ezt sűrűn elfeledem.....

Hálókártya:

Mint az előbb, tehát sajátgép/jobbklikk, tulajdonságok, csak most a hardver kell....

Itt az eszközkezelőben megkeressük a hálókártyánkat.... ballal kettő katt....

 Itt az energiagazdálkodásnál ne legyen pipa....

Már csak a speciálisnál kell a sebességet beállítani .....

3d háztervező

Esküszöm a Sketchupról akartam írni :D. Egyszer megkeresett valaki, hogy érdekelne-e engem munka. Mivel nem épp a profilomba vág - ingatlanközvetítő cég -, nekiláttam kiötölni hogy mi végre is találhatott rám, milyen hasznos dolgot tudnék nekik csinálni.

Eszembe jutott egy remek videó - angolul van, de érthető miről szól -, meg egy másik , mind a kettő azt mutatja meg, hogy milyen egyszerű 3d modellt készíteni egy épületről a Sketchup segítségével. Ezt el is helyezhetjük a google earth-ön, ahogy az első videó meg is mutatja. Érdemes megnézni a ezeket, komolyan. 

No most remek szolgáltatásegyüttest lehet így kialakítani, ahol mindenki megtalálhatja a maga helyét. Egy épületről lehet kívül belül fényképek segítségével 3d-s modellt építeni, aminek számtalan előnye lehet, nem csak az értékesítésnél. Ha van a lakásomról modell, akkor pikk pakk átrendezhetem, megnézhetem hogy hogy fog kinézni, akár azt is kipróbálhatom hogy hogyan tudok valamit bevinni a házba, elfér, nem fér, távolságokat tudok mérni mérőszalag nélkül, meg tudom jelölni merre mennek a vezetékek, mi merre van, satöbbi :D.  Ahogy a másik videón látszik, még a tereptárgyakat is átrendezhetem kedvem szerint.

Ha ingatlanközvetítő vagyok, akkor a modell elkészítését felajánlhatom az ügyfeleknek, pénzért, vagy értékesítési előjogokért, vagy csak bizalomerősítésként, ami jólesik. (A professzionális verzió pénzbe kerül, de egy cégnek nem akkora érvágás, nem vészesen drága...)

Lehet szövetkezni a bútorgyártó cégekkel - nagyon sokan publikálják ebben a formátumban a termékeiket, így "megnézhetjük" hogy mutat a nappaliban a kiválasztott áru -, minél több embernek van saját modellje a házáról, annál jobb.

Na szóval erről akartam volna írni már régen, de bujkált bennem a kisördög. 

• Zárt forráskódú a szoftver
• Nem fut minden platformon, például Linuxon csak wine segítségével
• A professional verzió - amivel pl. lehet kép alapján modellezni - nem ingyenes.

Lehet ezzel együtt élni minden további nélkül, de komoly veszélyeket rejt hosszú távon magában. Tegyük fel hogy világszerte nagyon sokan ráépítenek erre a szolgáltatásra - is kell feltenni, ez tény -. Túl kicsi ahhoz a google is hogy felelősséget tudjon vállalni a szolgáltatásért, monopolhelyzetben.  (Arról nem is beszélve hogy jelenleg nem is a google-é a szoftver...)

Na ezt megmagyarázom :D.

Tegyük fel hogy nagyon nagyon sokan vásárolnak a szoftverből, nagyon sokan építenek rá. Nem komoly összeg az a 95 dollár évente, de ha monopol helyzetben vagyok, akkor nagy a kísértés az irreális áremelésre. Emlékszem azokra az időkre, amikor az MS Office ára meredeken ment fölfelé, már 160 khufnál tartott és iszonyatos "veszteségekről" számolt be a cég. (Egy millió "jogtisztátalan" user, 100 mrd-os kár, csak nálunk, bilincses plakátreklám...) Aztán jött az OpenOffice, és nominál értékben is zuhant az ár. A piaci verseny helyett a vaj-ágyú görbe akaszthatja meg ilyenkor szinte csak az árak emelkedését  :D. Aztán ebből csúf viták keletkezhetnek, van erre példa számos. (Még az én praxisomban is :(....)

No de nem kell nekünk foglalkoznunk ezzel a problémával, mert van szabad forráskódú alternatíva, mind a térképre, mind a 3d tervező szoftverre. Nem kevés kompromisszummal "megáldva" természetesen. 

Azért annyira nem "rossz" a program természetesen :D. Ez az ábra egy ezzel készült ház belső nézete. Örömhír, hogy a Sketcup-ban készített dolgainkat sem kell eldobni, importálhatóak az azokban elkészített dolgok. Hogy mennyire őrzik meg az ottani tulajdonságaikat, még nem tudom, ma fedeztem fel ezt, emiatt a bejegyzés miatt. Megjegyzem, nem kis örömömre szolgált. A támogatási modelljük adomány alapú, itt minél több a felhasználó, annál kevesebb az egy főre jutó "adományköltség" egy funkció megvalósítására, és senki sincs nyeregben, csak annyi előnye lehet egy fejlesztő csapatnak, hogy nagyobb a tapasztalata. Működő piac, ahogyan a nagy könyvben - nekem Samuelsoné az, másnak más - le van írva. (Hint: Microsofték már megint ügyesek. A hardver piacra vásárolják be magukat épp, a hasonló szolgáltatások kiegészítő terméke a hardver lesz ;)....)

Ha az általam elképzeltek helyesnek bizonyulnak, akkor drámaian nőni fog a támogatottsága ennek a platformnak - gyanítom hogy ez már nem jövő idő, nem véletlen hogy már magyarítva van a nagy része -, meg a másiknak is, amiről ezután írok.

Az OpenStreetMap (OSM), facebook csoportja itt, honlapjuk erre, a licenszelési politikájuk meg itt :D. Szabadon nőhet ez is, nincsenek előre nem látott korlátok, itt is működik a piac.

Na szóval hölgyeim és uraim, itt a jövő, lehet vele számolni, lehet bekapcsolódni a közösségekbe, el lehet indítani saját projekteket. Lehet hogy nem tud már egy cég sem akkorára nőni ezen az alapon mint a mostani nagyok, de ki tudja ezt előre? Mindenesetre a talaj itt van.

Persze lehet hogy megjön a google esze, és visszaveszi a Sketchupot és szabaddá teszi, ténylegesen. Lehet, de nem biztos. Addig is itt van a nagyon is jó, és szabad alternatíva, üzleti lehetőségekkel, növekedést gátló tényezők nélkül, sőt a nagy játékosok - pl. MS - csak örülni fognak a sok sok kicsi sikerének.

Hajrá :D.

Miért vette meg a Facebook a whatsappot?

Nem ismerem a whatsapp-ot, csak most néztem utána hogy mi is az, még az is lehet hogy nem pont azt csinálja az alkalmazásuk, amit gondolok róla.

Azon kevés "ős" számítástechnikusok közé tartozom, akik nem használnak okostelefont. Tudom hogy ez lassan már nagyon kínos, pont ugyanannyira gáz mint amikor azon kevesek közé tartoztam akiknek mobiltelefonja volt. Rejtegetni kellett akkor is, most is ;-). A fejlesztés miatt előbb utóbb meg kell hogy törjön az ellenállásom, hiába tartok más androidos eszközt, azért az nem az igazi....

Ha jól értettem, akkor a címben említett cég alkalmazása azt "tudja", hogy bármelyik ilyen eszközről tudunk sms-t küldeni bármelyik hasonló készülékre, ingyen. (Persze az ingyen szó érdekes ez ügyben, mert net hozzáférés kell hozzá, a gmail hasonló funkciója meg nem fogyasztja a keretünket ha jól tudom, de mint említettem nem vagyok tájékozott a témában. Meglehet hogy ez sem, no meg ha az FB veszi a szárnyai alá, akkor a szolgáltatók azt is honorálni fogják....)

Nagy kaland. Egy olyan szolgáltatást árulnak amit bármely szolgáltató nyújtani tud most is, a tetejében nem okos telefonokra is. Rengeteg "ingyen sms-t" ígérő előfizetéshez juthatunk most is világszerte.

Utólag mindig könnyű okosnak lenni. Szerintem nem könnyű befektetőt találni egy ilyen ötletre.

Miért buktak rá erre a szolgáltatásra a felhasználók, mint a kacsa a nokedlire?

Gondolom egységes felületet ad minden platformon, és valószínűleg - mint említettem nem próbáltam - könnyen kezelhető, biztosan vannak benne template-ek, csoportosíthatjuk az üzeneteket, esetleg az utóéletükkel is foglalkozni lehet, nem mellesleg nem kell tanulnunk semmit ha telefont váltunk. Azt is megkockáztatom hogy sima sms-t is küldhetünk a magamfajta őskövületeknek. 

Jó, jó, de miért kellhet ez a Facebooknak?

Mit árul az FB (most majdnem mögé tettem azt a bizonyos betűt ;-) )? 

Kapcsolati hálót, és azon alapuló szolgáltatásokat, reklámokat. 

No de nincsen könnyű dolga. Épp a minap néztem valakinek a sirámát, aki azon panaszkodott, hogy nem tökéletes a "célzás", sok a "kattintós farm". Vékony jégen lavíroz ez az ingyenesnek hirdetett szolgáltatás. Ki kell szolgálnia a felhasználók - többnyire rejtett - igényeit, de meg is kell élnie a piacon.

Emiatt kapjuk az ismerősök visszaigazolásakor azt a kérdést hogy az életben is ismerjük-e az illetőt, ha valami nem teszik, akkor azt valóban eltakarítja a szemem elől. (Hiába morog emiatt a megrendelő, ha az erőszakos nyomulás miatt elvándorolnak a felhasználók, akkor a hirdetőnek megmarad a szolgáltatása, de az FB lehúzhatja a rolót, ott nyomulnak mellette a többiek, a Google-nél örömünnepet ülnének nyomban...)

Mikor és kinek küldünk rövid üzeneteket?

Itt lehet a kutya elhantolva szerintem. A kapcsolati hálónkat megerősíthetjük ezzel jelentősen, különösebb erőfeszítés nélkül. Bővülni is fog, és a valós kapcsolatokat fogja tartalmazni. Ez pedig elég sok pénzt megér egy ebből élő cégnek.

Szerintem, persze, lehet más másképpen látja.....

Miért támogatják a multik a startupokat?

Ez a kérdés merült fel ma az egyik oldalon, és úgy gondolom hogy megér ez a egy kis feljegyzést. Már csak azért is, mert rákerestem a multi cégekre, és megrökönyödve tapasztaltam hogy a wikipédián eléggé fura szócikk - legalábbis számomra fura - található róluk. 

Egyszer egy ismerős panaszkodott egy buliban a főnökére, már meg nem mondom pontosan hogy mi volt a baja, de azt tudom hogy körülbelül mit mondtam neki. Mármint hogy valószínűleg a főnöke - echte magyar vállalkozó a jobbik fajtából - azon a lépcsőn van, amikor már az utódláson töri a fejét, nem érzi úgy hogy a cég és ő egy entitást alkotnak, szeretné valahogy a művét tovaadni az utókornak. Akkor világosodott meg bennem hogy mi is az a multicég.

Gondolom ma már nem sokan olvasnak családregényeket,  ez a szüleink és nagyszüleink sportja volt elsősorban, de az ezekre jellemző tulajdonság - idézem a wikiből "feltörekvés, a konszolidáció és a hanyatlás korszakai" - nem a véletlen műve. Megjegyzem itt hogy ifjúkorom egyik kedvenc filmsorozata az "Onedin család", megtévesztő magyar címe ellenére nem családregény ;-). (Eredeti címe Onedin Lines volt..)

Nagyon sok cég - beleértve a kis cukrászüzemeket is például - sorsa az életben is hasonló volt, sőt ez ma is megfigyelhető jelenség természetesen.

Hogyan élheti túl egy cég az alapítója elvesztését? 

Fából vaskarika, mondhatnánk, hiszen a cégek felemelkedéséhez általában olyan habitusú emberek "kellettek", akikre nem jellemző hogy a kezükből könnyen kiadnák a kormányrudat, ez óhatatlanul maga után vonta a későbbi hanyatlást.. 

Ha valaki kíváncsi arra hogy milyen habitusú, könnyen leellenőrizheti itt, én példul ENTP vagyok....

Mégis léteznek olyan cégek amelyek bőven túlélték az alapító(ka)t és köszönik szépen megvannak jól. Hogyan lehet ez? Ha megkérdezünk egy multit, akkor sűrűn találkozhatunk azzal a kifejezéssel hogy "vállalati kultúra". Ez sem a véletlen műve. Csak azok a cégek maradhattak fenn anélkül hogy egy megadott kéz tartsa őket egyben, ahol kialakult egy olyan kultúra, ami ezt  - mármint azt hogy  ne legyen szükség autoriter tulajdonosra, ez nem jelenti azt hogy vezetőre sem, természetesen - biztosítani tudta.

Ez a tudás persze másolható, tanulható, ennek eredményeképpen akár még az alapító(k) tevékenykedése közepette kialakulhat a megfelelő szervezet, látunk is erre manapság számtalan példát, én csak a kialakulásának okát akartam felvillantani. (Kitérhetnék itt most a minőségbiztosítás értelmére is, mert azzal kapcsolatosan is eléggé fura képzetek vannak az emberekben szerintem, de jusson mindenkinek az eszébe a balkezesség...)

A lényeg ebből az, hogy a kialakulásából fakadóan a multik olyan szervezetek amelyeket a "hatékonyság szelleme" leng körül. (Értsd, teljesen mindegy hogy milyen modellből fakadóan hatékony, a léte, hogy a sok hasonló kezdeményből fennmaradt "vezető" nélkül, az biztosítja ezt...)

Egy kis intermezzó... Egyszer lelkesen beszéltem az egyik akkor épp kedvenc heppemről a húgomnak aki türelmes hallgató - elvégre végzett gyógypedagógiát, lásd az okát itt -  és amikor nagyobb levegőt vettem, csendesen megjegyezte hogy amiről beszélek, annak a nagy részét lefedi a mátrixosítás, és hogy az ő cégüknél nagyon kevés hierarchia szint van, már régóta. Amikor felcsattantam hogy mi a francért nem publikálják mindenfelé ezt, akkor azt mondta hogy ez biztosítja nekik a többek között a versenyelőnyt....

Namost.

Van egy cégünk, ami hosszabb életű mint egy ember. Nem csinálhatja mindig ugyanazt, hiszen a világ változik. Új termékeket hogyan valósíthatunk meg? Az egyik lehetőség az, hogy a cégen belül próbálunk új dolgokat megvalósítani, de nem könnyű dolog ez, hiszen túl sok erőforrásunk van, nagyon könnyen fecsérelhetjük ezeket el "remek" dolgokra.

Intermezzó... Havonta egyszer elmesélhettem egy ötletemet néhány éve, kaptam rá piros pontot -> fiók, vagy kaptam rá jogos kritikát. Nem azért mert érdekelt igazából bárkit is az épp aktuális ötletem - azért nem tartották érdektelennek -, csak mert a felesleges "szikráimat" így lehetett levezetni. Egyszer Gyuri egy ilyen alkalommal elmesélte az egyik saját ötletét. Baromi jó volt, lelkesítő. Persze a fiókban. Ők addigra már túl voltak azon hogy sok - egyébként kiváló - ötletüket próbálták megvalósítani, majdnem csődbe mentek miatta....

Ezért támogatják a multik a startupokat.

Csapatokat, akik új ötleteket visznek el a siker előszobájáig.

Sok százból egyet.

Nekik nem kell törődni az érdektelen ötletekkel.

És ez jó nekik is, meg a feltörekvésre váró csapatoknak is.

Szerintem :D.

A Peter elvről

Mindenkinek - már aki olvas természetesen - vannak "kedvenc" könyvei. Régi kötelem egy férfi számára hogy ültess egy fát, nemzz egy fiút és írj egy könyvet. Lehetetlen elolvasni mindet, még csak a legjobbakat sem tudja "feldolgozni" egy ember, válogatni kell.

Sokáig azt hittem hogy csak régen éltek okos emberek, írtam is már erről. Persze ez csak addig tartott ameddig össze nem futottam Pirsig-gel :D. Vonnegutról azt gondoltam valamiért hogy nem kortárs író, pedig az Utópia14/Gépzongora az egyik nagy kedvencem a többi között. No de nem ezekről akarok írni most, hanem a Peter elvről....

Sajna wikipédia bejegyzést csak angolul találtam róla...

Vannak írások amelyek nagy hatással vannak a környező világra. Ki ne ismerné Murphy törvényét például? 

Kedvenc kérdésem - sajna nem én találtam ki, innen csentem, hogy Pirsig meg honnan szedte, nem tudom - hogy létezett-e a gravitáció (nehézkedés-re kell keresni az oldalon, vagy Newton-ra) Isaac Newton előtt? Ugyanezt a könyvet elolvasták sokan rajtam kívül, gondolom sokaknak határozza meg a világhoz való viszonyát. Az egyik - de lehet hogy nem csak Lajbi -  Linuxos ismerősöm például kötelező olvasmányként olvastatja el a diákokkal ezt ;-).

No de most nem a többi könyvről van szó, hanem Peter professzor remekéről.

Tréfás, kötetlen stílusban megírt mű, de a téma komoly. Nem idézem most ide a fülszöveget, nem olyan hosszú könyv, megéri elolvasni akár többször is, a lényeg az hogy minden hierarchikus szervezetben mindenki addig emelkedik, ameddig el nem éri az inkompetencia szintjét. Röviden szólva ha egy területen "jó" vagy, akkor az predesztinál(hat) arra hogy egy szinttel magasabbra emelkedj, de korántsem biztos hogy ugyanolyan jó vagy azon a szinten, sőt, de egy fentebb említett szervezetben már nincs visszaút. 

Még középiskolás voltam amikor kezembe kaptam eme remeket, és felismertem a nagyszerűségét, de nem találtam kibúvót az elv alól sehogyan sem. Ahogy az író fogalmazott, ez olyan elv, ami megkerülhetetlen, búvópatakként úgyis felbukkan. Ad acta, gondoltam, beraktam a megoldhatatlan/megoldásra váró feladatok mellé, közvetlenül a Fermat sejtés utánra. (Hozzáteszem a Fermat sejtést több ezer oldalon (a 90-es évek elején) már bebizonyították, ha egyszer nagyon sok időm lesz, akkor átrágom magam rajta. Mindenesetre nem a frappáns, egyszerű megoldást találták meg, az már bizonyos ;-)..). Annyiban lezártam magamban ezt a kérdést, hogy menekülni fogok az előléptetés elől és kész ;).

Teltek múltak az évek, a húgom - aki 7 évvel ifjabb mint én - eljutott a pályakeresés nehéz bugyraiba. Elhelyezkedett valami multinál, ahol nem érezte igazán jól magát, és a család legnagyobb megrökönyödésére inkább elment ipari alpinistáskodni, meg kőműves mellé, miközben jobb helyet keresett.

Fel is vették egy másik multihoz (Edisonék...). Elmesélte hogy hogyan. Több száz jelentkező közül válogattak a gyakornoki programra. Középvezetőket kerestek. Jelentkezhettek belülről, kívülről. Amikor felvették, nem azzal kellett foglalkoznia rögtön amivel később, hanem 3 éven keresztül fél éves bontásokkal különböző területeken kellett dolgoznia. Mindenki tudta hogy majd vezető lesz egyszer, de az alatt a három év alatt meg kellett ismernie a céget.

Atyaég, csaptam a homlokomra. Ezek kihúzták a Peter elv méregfogát!

A hierarchián belülről való emelkedésnek ugyanis komoly előnyei is vannak ám, hiszen a delikvens ismeri a környezetet. Lehet azonban hogy valaki ugyan inkompetens egy szinten, de kettővel fölötte tökéletes. Ha az adott szinthez alkalmazunk szűrőt - persze ehhez az is kell hogy a szűrő jó legyen, de még mindig jobban állunk mint ha az az alatti szint alapján döntünk! -, akkor kiküszöbölünk sok hibát. Arról nem is beszélve, hogy nem kiemelünk valakit, hanem lehetőséget adunk arra hogy emelkedjen, ha akar.

Csodálatos.

Az jutott erről az eszembe akkor, mint ami Kőgyesi Zolinak még a gimiben, amikor a bűvös kockát forgatva ezt mondta:

• Én csak egyvalamit nem értek ezen...
• Mit? - kérdeztük.
• Ezt hogyhogy nem én találtam ki :D?

.

A helyettesítő termékekről

Fel- felbukkan időnként egy téma ami miatt újra és újra előveszem Joel alábbi írását. Én egy másik kerettörténetet hallottam annó:

Egy amerikai kisváros szórakoztató központjában  pangott az üzlet. Nem volt vendég se a moziban, se a pattogatott kukoricásnál, a vendéglőben, sőt még a kocsmában is csak lézengtek az emberek, jellemzően a cégtulajok felejtették ott a bút... 

Egészen addig, ameddig össze nem álltak. Öles hirdetések lepték el a várost, a hétvégén ingyen van a mozi. A többi tulaj bérelte ki. Jöttek is a népek, megtelt a vendéglő, a kocsma, az utolsó lufit is elvitték az ajándékboltból. Futotta a mozi bérlésére. A mozi kiegészítő terméke volt a többinek.

Persze ez az infó olyan régi, mint az országút, de hátha van akinek újdonság, hiszen le vagyunk egy picit maradva, valamint mostanában egyébként is rükvercbe kapcsolva nyomjuk tövig a gázt, ahogy elnézem :(.

A következő sztorik "másodkézből" szerzettek - nem vagyok Bill Gates közeli barátja ugyebár, bár egy Veyront elfogadok tőle szívesen ennek cáfolataként, de sötétkék legyen ;) -, ha nem teljesen felelnek meg a valóságnak akkor legyen az az írói munkásságomnak tekintve.

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy Általános Irodagépgyártó Vállalat (IBM), akik akkor a mára megint divatba jövő, szolgáltatási üzleti modell alapján nagy számítógépeket szállítottak nagy cégeknek. Igény támadt arra a partnereik felől, hogy kellene személyi használatú gépeket gyártani (akkor már voltak 8, sőt címkiosztásban 16 bites kisgépek egyébként). Kiadták a feladatot a fehér köpenyes mérnököknek, akik neki is láttak a nemszeretem feladatnak. (Aki real time operációs rendszert fejleszt, olyan gépeket, amiken menet közben lehet processzort cserélni akár, persze hogy kellemetlennek érezhette ezt a "piti" igényt.) Legyen minden szabványos benne. Ezt azért élvezetes dolog tervezgetni egy mérnöknek, szerintem nem nagyon gondolkoztak akkor hogy majd 20 év múlva mekkora siker lesz ez, azon meg pláne nem hogy negyven év múlva hanyatlani is fog az a piac ;-). (Alexander Dumas, de rég olvastalak....)
Jó, de az operációs rendszert nem vállalta be senki.
Így történt hogy az egyik kis garázscéghez bekopogott két öltönyös úriember. Pontosan nem tudom mi történt, guglizni meg nem akarok most, a lényeg hogy udvariatlan volt a srác a "nagy kék" embereivel, akik orrukat felhúzván elmentek egy másik garázscéghez, akiknek volt tapasztalatuk a kisgépekkel.

Ugyanazzal a kisgéppel volt tapasztalatuk többek között, aminek későbbi reinkarnációjával én is találkoztam 14 évesen. A TRS-80, amit mi HT-1080Z -ként ismertünk meg. Ott láttam először a Microsoft nevét, soha nem feledem a XOR AX utasítást, ami egy bájtot felhasználva 2 órajelciklus alatt törölte az akkumulátort, és még a flageket is beállította egy füst alatt. Nyamm. Igaz hogy holt tudás, de akkor is jó....

A másik garázscég tulajdonosa már sokkal jobban tisztában volt azzal hogy tisztelettel kell bánni az óriásokkal. Minden feltételbe belement, csak annyit kötött ki, hogy a klón gépekre - ipari szabvány alkatrészekből épült fel a gép ugyanis, eleve másolhatóra tervezték a mérnökök - hadd árulhassa a kész operációs rendszert. Az IBM emberei úgy okoskodtak hogy csak néhány százaléknyi klón lesz majd a piacon. Bill Gates meg úgy, hogy az olcsó klónok kiegészítő terméke lesz az övé. A vicces ebben az, hogy nem készült el időben. Meg kellett vegye az egyes számú versenyzőtől a termékét. A többi már történelem :).

Ma már ott tartunk hogy az igazán sikeres nagy cégek saját maguk termelik ki az a piacot, aminek ők a kiegészítő termékei. Lásd Google, Facebook, .....
Ide tartozik többek között az én kedvenc játékom a hattrick is. Egy millió felhasználó - csak tőlünk 10510 van ebben a pillanatban, a világból most 12 ezer ember online -, ingyen használható, mégis megélnek. Nem csak a reklámokból, néhány százaléknyi user a kényelemfokozó - más előny nem jár vele, ez fontos - pluszokért, vagy csak úgy befizet a prémiumkategóriák valamelyikére.

Úgy gondolom hogy ezzel a gondolkodásmóddal manapság fel kell vérteznie magát minden valamirevaló cégnek, ha számítástechnikával foglalkozik akkor különösen, de egyébként sem árt. Ha nem teszi meg, nem fogja megérteni hogy miért bukik el a versenyben.

Remélem lesz aki hasznosnak találja ezt. (Tudom az emberek zömének ez trivialitás, de a csecsemőknek minden vicc új....)

wifi igény

Az ötlet semmi, a megvalósítás minden.
Valaki megvalósíthatná az alábbi ötletet, mert idegesít hogy akad a wifi itt....

Persze az ember guglizik és talál is megoldást , vagy legalábbis ötleteket, de ez nekem kevés. Tudom hogy a faraday kalitka - kalitkaságából fakadóan - nehezen megvalósítható egy háztartásban, de valaki kipróbálhatná hogy menyire lenne hatásos egy vezetőből kialakított négyzetháló a falon - akár tapéta, vagy valami ilyesmi, nem akarok én szájba rágni mindent, nem megcsinálni akarom hanem használni szeretném ;) -, a belső oldalán meg valami olyan anyag ami visszaveri a rádióhullámokat. Hitem szerint a négyzetháló kiszűri a szomszéd wifit, de a mi jelünket - persze ez csak n-es esetén nyerő - visszaveri szépen. Persze ügyesnek kell lenni, ha túl nagy áram keletkezne, akkor nehogy felégessük a saját házunkat, de erre vannak a mérnökök, meg a tervezés.

Ha valaki megcsinálja, kérek mintát :D.

vonatjegy

Tavaly - illetve most már tavaly előtt - karácsony környékén az egyik druszám - aki annak idején hívott vissza a MÁV-hoz - felhívott és érdeklődött hogy hogy vagyok.

• Most jövök Horváth Ati temetéséről, a kutyám tegnap hunyt el, tudod hogy elváltam nemrég, hogy lennék?

• Akkor megforgatom benned a kést. A MAVI megcsinálta végre a kedvenc ötletedet, QR kóddal, ahogy kell.

Hurrá, gondoltam, végre..... Itt volt az ideje :D.
Az egyik kedvenc íróm Rejtő Jenő. Az egyik regényében - a végül is negatív szereplő - "hős" Vucli Tóbiás, az önműködő villamosjegy feltalálója. Ha negatív szereplő, ha nem kedvelem a figurát....

Húsz év nem kis idő.... Még 1991-ben "támadtam" meg fentebb említett druszámat azzal hogy mi a bánatnak állnak az emberek sorba jegyért.... Nem volna egyszerűbb ha lenne egy mágneskártyájuk, amivel jeleznék hogy hol akarnak felszállni, a vonaton hogy ott vannak, amikor meg leszállnak, akkor meg azt. Ha valami kimarad, akkor végállomástól számít. Akkoriban még nem volt ennyire "online" a világ, kis hazánk meg pláne nem, ezért havi elszámolásra gondoltam.

Szegény Brunáczky Attila, nagyon sokat hallgatta ezt tőlem akkoriban, pedig nem az volt a feladatom, mondanom se kell. Azért a cikktörzzsel is foglalkoztam én, ha már az anyagosoknál kezdtem bele a munkába.

92-ben elmentem szerencsét próbálni az üzletibb szektorba. Egyszer csak (93 decembere körül) csörög a telefon, Attilám. 

• Te házaltál annak idején valami automata jeggyel kapcsolatban. Lehet hogy érdekelne bennünket, igaz nem az utasoknak, hanem a dolgozóknak mert tb-t kellene fizetni a szabadjegy eszmei értéke után, ami 5 mrd forintra rúgna évente, és a dolgozók zöme a töredékét nem utazza le ennek. Azt már necces volna bevezetni hogy mindenki vegyen személyzeti jegyet, de a te ötleted pont megfelelő volna. Később persze akár az utasoknak is jó lehetne. Tudnál egy rendszerterv vázlattal előállni, de elsősorban valami költségbecsléssel?

 Akkori árakon kb. 800 millióból (HUF) fel lehetett volna szerelni az olvasó berendezésekkel, hordozható számítógépekkel a MÁV-ot. Gondolná ma valaki hogy az IBM-nek akkor volt kézre szerelhető "táblagépe", hm :D? Negyven megás vincseszterrel :D.

Tekintve hogy spóroltak volna legalább két milliárdot, kevesebb mint fél év alatt térült volna.

Ha meg nem egyezett volna a vasút meg a kormány. Mivel a MÁV befizet a konkurenciának, ezt a kérdést ad acta helyezték. (A diesel üzemanyag tartalmazott útadót is, amit nem nagyon vesznek igénybe a mozdonyok, ugye....)

Úgyhogy miután telekörmöltem néhány oldalt, kértem árajánlatokat, el kellett ezt feledjem. 

Túl szép is lett volna hogy igaz legyen, lássuk be :D. (Később úgyis jönnek nagyobb csavarok....)

Aztán egyszer csak visszaavanzsáltam a vasúthoz. Volt dolgom épp elég, nyilván nem nyomultam a jeggyel kapcsolatosan. Jó, néha néha felvetettem barátok közt ;-).

Már túl voltunk a KPG-n, valamint az önköltségszmítós projekten is, a második diplomámat is abszolváltam rég... Az autóklubosok miatt le kellett mennem Debrecenbe. Akkor még Pesten laktam, intercity, két óra, nem nagy ügy, gondoltam.

Egy órával a vonat indulása előtt kimentem az állomásra. Vennem kellett jegyet, meg meg akartam látogatni a boltot is. De előbb a jegy. Öt perccel a vonat indulása előtt kerültem sorra. Majdnem lekéstem a vonatot. Az első osztályon ültünk összesen vagy öten. Ha már nem jutottam el a boltba, irány a büfékocsi. Nagyon rég volt, de még most is emlékszem rá hogy milyen jó túrós csuszát ettem. Rengeteg időm volt azon gondolkodni hogy ez mekkora baromság hogy a tényleg gyors és jó - akkor egy óra alatt leért Szolnokra a city, ma már nem ;-) - vonatra hogyan akarjuk felcsábítani a vastagabb tárcájú utasokat, ha egy órát kell állniuk sorba?

Olyan ideges voltam hogy ki is ötöltem a megoldást. Akkor még nem volt meg az elektronikus aláírással kapcsolatos törvény - 8 évet csúsztak vele ha jól emlékszem -, ergó egy kis csekkfüzet képezte volna az alapját az ötletnek. A fixa ideám az volt hogy akár a vonat lépcsőjén, telefonon meg tudja rendelni a honpolgár a helyjegyét, menetjegyét.

Le is írtam ezt kábé 6-8 oldalon - nekem nincs már meg, mert azt a példányt amit az egyik kedves kolléganő megőrzött, később visszakértem tőle mert a sajátom elhagytam és a vinyóm meg meghalt, szóval okosan azt is elkevertem -, ügyesen csak annyit aláírva hogy Kovács Attila.

Jó nem volt ez annyira pikk pakk mint most leírom, azért előtte gondosan megvitattam másokkal, a három példányos "csekkfüzetet" például azt hiszem Norbi sógorom javallotta.

A paksamétát lemásoltam, odaadtam ismerősöknek, valamint eljuttattam "anyánkhoz". Elvégre ő a pénzügyi vezérhelyettes, vagy mi. Ő tovább is adta. Aztán csend. Volt nekem más dolgom is, Libra bevezetés, mittudomén, lassan el is felejtődött.

Később jöttem rá hogy mi történhetett.... Ha negyvenezer Kovács Attila van egy országban, akkor ne csak a neved írd egy fontos dokumentum alá, csak azt mondom :D.

Mert az a dokumentum elüldögél egy íróasztalfiókban, és egyszer csak előkerül amikor szükség van rá. És megkeresik Kovács Attilát. Csak a MAVI-nál te nem dolgozol :D. (Sőt. Elhappoltam előlük a KPG-t ugye....)

Van ilyen ;-).

Amikor eljött az idő, megszülték végre a törvényt (2002? azt hiszem...), elővettem a kedvenc ötletemet megint. (Nem csak munka van, szórakozni is kell, nekem meg kitalálni dolgokat szórakozás, lássuk be....)

Nem kell már a csekkfüzet, az elektronikus aláírást már elfogadják, a pdf417-es kétdimenziós vonalkód meg már komoly múltra tekintett vissza. Úgyhogy kidolgoztam az akkori kornak megfelelő módszert. Persze nem érdekelt senkit, akkor már kapcsolatban voltam a MAVI-val, de süket fülekre találtam ez ügyben. Jó, ma már nem csodálkozom annyira hogy pontosan miért is :D.

Aztán felszámolták a BEIG-et. Alvállalkozója lettem a MAVI-nak. (Az volt a tervük hogy alkalmazott legyek, de ami elment a BEIG-ben, hogy cégem van, nem ment volna ott.....)

Hiába mondtam hogy engem ebben elsősorban az érdekel hogy a kedvenc ötletem megvalósításába akarok belefolyni, azt mondták hogy nincs most ilyen projekt. (Hmmmmm.... Nem mondtak igazat.)

KPG-t kiváltotta a freesoft/oracle, az autóklubnál lecserélték a programunkat SAP-ra, a VPE-vel egy hatalmasat buktunk, a cégem gallyra ment.

El kellett helyezkedjek.

A Rufftechnél remek csapat van, a munka is kedvemre való volt, Notheisz Gyuri a tetejében havi egy alkalommal meghallgatta az épp aktuális remek ötletemet. (Ők már túl voltak azon hogy minden jó ötletbe belevágjanak, majdnem csődbe mentek emiatt. Egyszer elmesélte az egyik remek ötletét - démonát ahogy ő fogalmazott, remekül megértettük egymást -, amikor elhűltem és azt mondtam hogy ez baromi jó ötlet, azt mondta hogy na az is a fiókban, csak hogy tudjam merre hány méter ;-)....)

Persze megint eszembe jutott a vasút. A facebookon már levéstem a sztorit, most ide nem írom le, a lényeg az hogy most nem a vonatjegy volt a fő csapásirány, hanem a jegyellenőrzés. Meggyőztem Gyurit, a volt gazdasági igazgatónkat, az egyik ismerőst a minisztériumból hogy az ötletem jó. El is mentünk a személyszállításhoz. 

Ahol akkora pofára esés várt.... Mikor megtudták hogy "nem áll mögöttünk" senki, csak az ötlettel, és az ötlet megvalósításával kopogtatunk - a la startup, bár annál több, mert még pénzt is szereztünk volna -, akkor fagyos hangulat, elköszönés, ennyi.

Van ilyen :D.

Az ötlet egyébként még most is jó, és szerintem még mindig nem csinálták meg, de 20 év nagy idő.

És őszintén szólva.....

Nem mondom hogy nem érdekel, mert akkor nem írtam volna le annak az öt embernek aki olvas :D.

 

 

SSD számítógép.....

Van egy Raspberry Pi-m. Nagyon rég vágytam valami hasonlóra, igazából már a múlt évezredben sem értettem hogy ha egy dsp egy dollár (jó, százezres tételben, legalábbis akkor), a linux meg kéznél, akkor miért nem csinál senki ilyet.

A második rendelésem érkezett meg végül is - az elsőt több hónapnyi várakozás után lepasszoltam a Ruffteches kollégáknak hogy tudjanak tesztelni -, hamar rátettem az xbmc-t, megmutattam a tanítványaimnak, meg a Futurionos érdeklődőknek. A srácok meg is izzasztották mindenféle galád divx-es videókkal, vitte tisztességesen. Csabi a sajátjával gondolom már régen a házát vezérli :D.

Nagyon jó dolog, keveset fogyaszt, meghajt egy hdmi-s tévét szépen.... Mégsem használom. Elrontották a "játékom". Ha valaki rákattint a linkre fentebb, akkor rájöhet miért. Értem hogy a tömörítési szabvány kidolgozása nincs ingyen. Azt is megértem hogy egy open source piacot megcélzó hardverbe nem rakták csak úgy egyszerűen bele. Illetve nem akarom megérteni.

No most majdnem nekiláttam jósolgatni, de nincs itt az ideje :D. Az egyik régi ismerősöm - mondanám hogy barátom, de egyben ügyfelem is és úgy nem illik ;) - tavaly azt mondta hogy annak idején nem tudta eldönteni hogy őrült vagyok vagy zseni. Sejtettem hogy ezt miért mondja, egyből riposztoztam hogy lehet hogy akkor is tévedett meg most is :D, valamint elképzelhető hogy neki is csak elment az esze ;-). Azt mondta hogy bevállalja :D. Merthogy annak idején meséltem neki az akkori heppjeimről, amik furának tűntek. Az aktuális vonatjegy értékesítési elképzelésemről, hogy kevés pénzért kellene engedni letölteni a zenéket - hol volt még az itunes akkor? -, szerintem a rola pótló is már képben volt akkor, no meg hogy automata parkolót kellene építeni, hogy hogyan lehetne egy példányos számlanyomtatást csinálni és hasonlók. Elvetemült gondolatok voltak. Mára már egy csomó a mindennapok része..... Azért majd később leírom amit most nem, nincs még rendesen végiggondolva, lássuk be. Meg a fentebb említett druszámnak annó azt mondtam úgyis hogy nem én akarom kitalálni a "tutit", de ha találkozni fogok vele, akkor tudni fogom hogy ezt kerestem. Ez lehetett az a pont  amikor kételyei támadtak, azt hiszem :D.

 No de kanyarodjunk vissza a témához. Imádom Korn Andris (oké, Dr Korn András, na) wiki bejegyzéseit olvasgatni. Nagyon hasznosak és jók. Tegnap valahol a mentés volt a téma, no meg hogy a RAID nem mentés......
R-pi ügyben teljesen más hasznosítási ötletem volt egyébként - majd azt is leírom egyszer talán -, de Guy (ez a ninckneve) amit írt, elgondolkodtatott. Szép szép hogy baromi nagy diszkeket használunk, építünk iszonyat teljesítményű gépeket amiket aztán apró darabokra osztunk, de ezzel aztán rengeteg bajt is szabadítunk a fejünkre. Több petabájtos fájlrendszereknél olyan gondok merülnek fel, amikre egyébként nem is gondolnánk.

Nem volna egyszerűbb R-pi-kből építeni tömböt, és a logikai leosztást már fizikai gépekre végeznék el ahol lehet? 200 w = 100 r-pi. 100 gigahertz, 50 gigabyte RAM, 10 gbit átviteli teljesítmény....
És 2 w-onként sklázható.....
De minek ehhez R-pi?

SSD-re épített számítógépdarabkák hálózatba kötve.

Rá is kerestem a guglin, de nem találtam. Persze ez nem jelent semmit, annak idején azt hittem hogy a mentési elképzelésem unikum, pedig a vmware már addigra meg is csinálta, mire nekem az eszembe ötlött volna :D.
Több száz - aránylag homogén, nem kívánhatja senki hogy pontosan felvázoljam mire gondolok, ahhoz több idő kellene, meg már lehet hogy valaki megtette, nyilván kellene hdd valamennyi gépenként - ilyen ssd gép csokorba kötésével ki lehet küszöbölni azokat a hibákat ami a nagyon nagy gép, nagyon nagy háttértár, leosztva sok kicsire-nél előjönne. Az olyan igényekre meg, amikhez tényleg kell az erős proci, nem elosztható, lehet ráereszteni az erős gépet :D.
Ha valaki olvassa ezt és tud működő megoldásról - azt hogy építettek clustert r-pi -ből, tudom -, az sikkantson, pls :D.
-----
Update :D.
Rátaláltam erre.
Business case van ahogy elnézem. Ebből fakadóan gyanítom hogy már lehet kapni ilyesmit a "boltban" valahol, folytatom a keresést.

A KPG és a SCRUM

Eredetileg a biztonságról akartam írni most, de azt későbbre halasztottam....

Nem tudom hogy "Anyánk" ismerte-e a címben említett módszertant vagy sem. Mindenesetre aszerint készült el az a rendszer....

Preambulum

'94-ben egy Kft.-ben dolgoztam, modern eszközöket használtunk - Banyan Vines (Unix alapú fileserver), OOP-s Dataflex, etcetera - és egy nagyvállalatnak fejlesztettünk rendszert. Akkor még azt hittem hogy ez a nagyvállalat a "szocializmus utolsó bástyája", később azért finomodott ez az elnevezés nálam, a BTV már rég nincs meg, bástyák azért még vannak ;-).

Értekezlet

Egyszer kitalálta az egyik főnök hogy a fejlesztők is vegyenek részt az értekezleteken, és ehhez később is ragaszkodtak. Remélem ma már sehol nincs ilyen. Több órán keresztül beszéltek a semmiről, és nem lehetett előbb abbahagyni. Akkor szoktam rá a kávéra. Észrevettem hogy aki kávézik, az több percig ki tudja magát vonni a semmi körül folyó - nagyon óvatos - beszélgetésből. Ez olyan mélyen bennem maradt hogy azóta is automatikusan igent mondok bármilyen kávékínálásra, bár már az ízét is kedvelem és cukor nélkül, akkor még kevergettem lelkesen azt is.

Egy jellemző példa az akkori értekezletek felesleges voltára hogy egyszer annyira fájt a fogam hogy nem voltam hajlandó felmenni a meetingre.(Öt, tíz, tizenöt percenként eresztettem rá a hideg vizet, ami annyira fájt hogy elzsibbadt utána egy darabig. Fogorvos? Persze, de akkor határidő volt, ki ér rá ilyenekre?) 

Nem volt ott senki, megcsináltam néhány listát.

Egy idő után jött az egyik kollegina hogy mennem kell, mert én vagyok terítéken. Nem volt apelláta, jó adag hideg víz, felmentem. 

X lista mikor lesz kész? Most csináltam meg. Y listát is kéne. Azt is most fejeztem be, sőt a Z-is megvan.

Ameddig beszéltek róla, meg is lehetett csinálni, mi meg benn voltuk hétvégén is, mert persze a meeting miatt kiesett napot pótolni kellett....

BEIG

Lassan haladnom kellene már előre :D.

Egyszer felhívott egy régi ismerősöm, barátom, kérdezte hogy nem volna-e kedvem visszajönni a MÁV-hoz, mert az egyik helyen nagy szükség volna egy értelmes emberre aki fel tudja venni a tempót Csabival. (Akkor még nem ismertem, tényleg nem egyszerű feladat ;-).... Ugye Csabi ;)?)

Mosolyogtam az ötleten és szelíden leráztam druszámat. Kevesebb pénzért, kisebb szabadságfokkal menjek egy céghez ahonnan már egyszer eljöttem? (Később a főnököm amikor az elmenetelem zajlott, pont erre hivatkozva mondta hogy nagyon gondoljam meg ezt, nem szabad visszamenni, ez életem legel<censoredebb> döntése lesz. Akkor még nem írtam a révészről :D....)

No mindegy is, teltek múltak a napok, amikor az egyik kolléganő az asztalomra tett egy papírköteget, hogy az új munkaszerződésünk, írjam alá, mert különben nem kapunk fizetést.

Ezt én félreértettem akkor (csak arra célzott hogy kell az elszámoláshoz, nem arra hogy kirúgnak ha nem tetszik). Végigolvastam. Találtam benne egy olyan pontot, amit semmiképpen nem akartam aláírni. Másnap volt fizetés elvileg, no meg gyakorlatilag is, nekem egy rossz éjszakám. Röghöz akarnak kötni. Akkoriban egyetlen egy cégnél volt markáns érdekképviselet. A MÁV-nál.

Másnap felhívtam druszámat hogy "áll e még az ősz Peterdi háza"?

Állt. Találka, szimpatikus, értelmes srác. Belementek abba is hogy kell legalább egy hónap ahhoz hogy korrekten lezárjam az aktuális projektet, sőt később ezen felül még  belementek egy plusz két hetes eltolásba is.

Próbaidő

Dataflex után jött az akkori kor php-je, Clipper 5.2-ben ment a fejlesztés. Sokan lenézték akkoriban ezt az egyébként remek nyelvet, gondolom a summer 87 miatt, pedig azóta sem nagyon látok olyan jól megszerkesztett tábla és beviteli objektumokat mint ami abban volt. (Jó, nem lehetett bővíteni az osztályokat, de a mai nyelvekben sem nagyon van többszörös öröklődés ha már itt tartunk, mindenki a gyári osztályok használatára próbál rávenni minket (kivéve Python, de most ebbe nem megyek bele.) Az encapulating-ot remekül lehetett benne használni. (Adatként lehetett kóddarabokat küldözgetni a programon belül, sőt ezt lehetett táblában is tárolni, lefordítani, csináltunk is később egy kódgenerátort, még ha nem is lett tökéletes, használták sokáig...)
Még csak két hónapja voltam ott, már beleástam magam a pénzügyi rendszerbe amikor jött Csabi hogy mennünk kell értekezletre másnap.

Kezdődik

Mint a vörös posztó, olyan volt nekem ez a szó.
Értekezlet???????

Nem. Bárhova, bármit, csak azt nem. (Azt hiszem még a takarítást is bevállaltam, vagy valami nagyon nemszeretemet....)

Csabi szolidan emlékeztetett engem a köztünk levő viszonyra, meg a próbaidőre, meg hogy csak kibírom, ne legyek már ilyen nyápic.

Az értekezlet.

Öltöny, nyakkendő, cúgos cipő, irány a "VEZIG".

Összegyűlt a későbbi csapat a teremben, "anyánk" percre pontosan érkezett.

Körülnézett és annyit mondott hogy mindenkinek drága az ideje, az értekezlet 30 percig fog tartani. Elsorolta a feladatot, amiről azért némi elképzelésünk volt azért, de nem definiálta pontosan. Nagyon gyorsan pörgött minden, mindenki bemutatkozott, és már nagyjából bele is csaptunk a részfeladatok kiosztásába. Ahogy az idő letelt, szétszélesztette a társaságot azzal hogy két hét múlva találkozunk.

El voltam hűlve. 

Emlékeztető? Amilyen értekezletekhez én "szokva" voltam, ott súlyos tízpercekig el tudtak vitatkozni azon hogy valami milyen tartalommal és milyen betűtípussal kerüljön bele.

Másnap "B" postán jött két paksaméta, benne az emlékeztetővel, meg hogy ki mit vállalt fel.

Szabad kezet kaptunk a saját részünkről.

Két héttel később már nem kellett 30 perc se. Gyors kérdés feleletek voltak csak. Ki, mivel, hogy halad, miben kell segítség.

Volt amikor még nem voltunk kész az adott részfeladattal, de "anyánk" nem "vette észre", azóta már jól tudom hogy direkt. Tudta nagyon jól hogy ha azt mondjuk hogy kész van, akkor estére meglesz. Vagy hajnalra ;-). Jó, Csabit ő már ismerte, tudta hogy iszonyatos teljesítményre képes, velem meg úgy volt ha ott vagyok, az biztos nem a véletlen műve.

Azért a csapófa algoritmussal megszenvedtem arra emlékszem. Amikor kiderült hogy cash poolt kell alkalmazni és nem lehet mindenhol telepi számla és én lazán bevállaltam, még nem mértem fel hogy mit is tettem :D. Nem tudtam lepasszolni, én vagyok a matematikus elvégre.

Nem kérdezték azt sem hogy hogyan oldjuk meg a biztonságot. (Azért auditáltattak csendben, de ez nem is baj.)

Jöttek a bankok, az ottani programozók, hagyták hogy mi magunk tervezzük meg hogyan haladunk, a lényeg annyi volt hogy a megmérettetési pontokon minden rendben legyen.

Egy érdekes momentumot nem tudok feledni... Az volt a feladat hogy másodlagos utat tervezzünk az adatküldésre, emiatt be kellett szerezni 16 modemet, ami a MAVI feladata volt.

Az aktuális értekezleten amikor erről volt szó, bizonytalanságot érzett Benczédiné - később az év menedzsere lett, esküszöm hogy ha valaki, ő maximálisan megérdemelte ezt -, és konkrétan rákérdezett hogy akkor megvannak a modemek, vagy sem.

• Még csak most jelölik ki azt a háromtagú bizottságot, ami versenyezteti a szállítókat.

• "Attila! Mennyibe kerül egy modem?"
• Ha nagyon drágát akarunk venni, akkor 40 ezer forint körül, de az már tényleg mindent tud.
• "Szóval akkor 600 ezer forintról beszélünk?"
• Hát, ha bizottságot hívnak össze, meg ilyesmi, akkor sokkal drágább is lehet..... (Humoromnál voltam szokás szerint..... Ebből volt később kínos jelenet, majd a bakiknál elblogolom ;-).) 
• "Nos?" - fordult szegény pirossá vált arcú Magyar Peti felé anyánk. "Mikorra lesznek meg a modemek?"
• Három napot kérek.

Becsületére szólva Peti keresztülverte a saját főnökein ezt, és bánta a szurkapiszkának szánt megjegyzését.

Minden szépen kerekedett, ment már az X.25.ös kapcsolat, mentek a tesztek, készültek a doksik... Én rettegtem, mert iszonyatos nagy felelősség ám a MÁV összes pénzével játszani. Rettegtem az indulástól. Az egyik csütörtökön a postabankos programozó srác - Rupp Péter - azt mondta hogy hétfőn éles indulás.

• Honnan veszed?
• Főnöknőtök mondta.
• Ja? Akkor tényleg az lesz.

És elindultunk. Gyakorlatilag csont nélkül. Az első két hétben persze bele kellett rázódni, volt mindig valami csinálni való, a benti kolléganők nem hittek nekem amikor azt mondtam nekik hogy egy hónap múlva már nem is emlékeznek a kezdeti izgalmakra. Vezettem már be rendszert, én tudtam hogy mit beszélek, de ők nem akartak hinni.
Aztán amikor jóval később emlékeztettem őket erre, akkor azt mondták hogy tényleg, igazam volt, de honnan tudtam én ezt akkor :D?

Később amikor az Oracle Financials bevezetése kapcsán jött hozzánk egy holland srác - bevallottan azzal a céllal hogy kiváltják a rendszerünket - és a több napos interjú során felfogta hogy mit míveltünk, annyit kérdezett hogy mennyi ideig tartott ez a projekt.

Első kapavágástól a bevezetésig 9 hónap.

Gratulált, hazament, majd belevették a szerződésbe hogy a KPG marad :D. (Persze később azért "átvették"....)

Mindez 1995-ben kezdődött...... (Kihagytam a kettős aláírás bevezetését meg egy csomó fontos dolgot, de az úgyis benne van a KPG doksiban, amit majd kiteszek ide és akkor majd javítom a linket itt....)

Remélem sikerült felvázolnom hogy miért is hajazott ez a történet a SCRUM -ra meg az agilis fejlesztésre. Ha nem, akkor tessék kérdezni és én válaszolok.....

Update

Jut eszembe nem írtam ide hogy ez az egész hogyan lett a mienk. Amikor a BEIG-be mentem, volt egy cégem - lehet hogy most múlik ki szegény teljesen, pedig a hydra fejét hiába vágják le ;-) - és annak a "terhével" vettek fel, mondtam hogy vannak futó projektjeim amiket a munkaidőt nem zavarva természetesen folytatni akarok. Ilyen volt például az egyetem második lépcsője is, amit szintén akkor végeztem és nem kértem szabadságot rá. Fiatalság, napi 16 óra munka :D. Volt a BEIG-ben is egyéb feladat bőven. Az első értekezlet után az akkori igazgatónk megtiltotta hogy munkaidőben dolgozzunk a "VEZIG"-nek. Még papírt is készített róla. Valószínűleg félt hogy rosszul sül el ez az egész, hiszen azért mi lettünk ennek a motorja, mert a MAVI minimum 3 éves határidővel vállalta volna be. No de nagyon jól sikerült, bőven a várakozáson felül. A nem pontos feladatmeghatározás, az hogy hagyták hogy mi ne azt utánozzuk le amit, és ahogy addig tettek hanem ismervén a lehetőségeket, az igényeket, nem utolsósorban a szakmánkat sikerre vezetett. Nem azt mondom hogy a decentralizálva centralizálni elvet nem lehetett volna jobban továbbvinni később, de nem lehet minden tökéletes. (Sajna nem voltam elég nyomulós sose.) Summa summárum több hónap működés után, amikor felmérték hogy nemcsak az eredeti célok teljesültek hanem azon felül is néhány "nem várt" pozitív hatás van, tudván hogy mi ezt az egészet munkaidőn kívül végeztük el, megkerestek bennünket a szerződéssel. Bíztam én ebben valahol, de nem számítottam rá. Persze valami nagyon alacsony összeg volt a szerződésmintában, ezen majdnem el is bukott az egész :D. Tudniillik amikor megláttam a kemény 18 khuf/havi support díjat, visszatoltam - szerencsére nem anyánk mutatta, volt annyi esze hogy közvetítővel küldte a mintát, mert akkor a visszautasítás örökre szólt volna gondolom -, miszerint ezt elvállaljuk mi dicsőségből, becsületből, de ne gondolják azt hogy meg vagyunk fizetve ennyivel.
Megdöbbentek a 120-on, amit ajánlottam. (Egy havi fizetés 60 körül mozgott akkor.) Elfogadták.Volt ebből némi feszültség a leányzóknál egy darabig, de amikor szembefutottak a konkurenciával, akkor ez elmúlt :D. A konkurenciával szembefutás történetét most már tényleg csak akkor mesélem el ha valaki kéri.... :D

Dilemma

Imádom az összeesküvés elméleteket :). De tényleg. Remek dolgok ezek, bár általában kevés közük van a valósághoz természetesen. A kialakulásuk viszont mindig is izgalmas dolog lehet. Lásd például a balkezességet, ugye :). Szerencsére mára már minden bögre kétkezes, lehet kapni a boltban balkezes ollót, kést, baltát, ha mindenáron töltőtollal akarunk írni, az is megoldható, még csak arabul sem kell hozzá megtanulni.

Nyomtató problémába ütköztem a minap. No nem olyanba mint Stallman, de azért idegesítő volt ez is.

Ki ne futott volna össze már élete folyamán egy tintás nyomtatóval :)? Valamiért ezek olcsón beszerezhetőek, de igen drága hozzá a tinta. Jellemző példa amikor drágább a festék külön, mint nyomtatóval együtt. Persze, persze, bólogat erre az aki ismeri a régi történetet az ingyen osztogatott Gilette nyélről, amihez csak a drágábban kapható fej volt kapcsolható.

Nomost tegyük fel hogy egy nagyon nagy cég fejlesztési részlege hozzánk tartozik és maradt némi, csak K+F-re költhető keretünk, meg van egy személyes problémánk.

Magukhoz kéretünk néhány csapatot, ezzel:

• Találjatok ki valami megoldást a haj korpásodásra, a határidő rövid, eredményt várok egy hónapon belül, aki nem jut megoldásra, ne is álljon elém, ne rabolja az időmet feleslegesen ha megkérhetem.

Emberek elvonulnak,  idő telik, eljön a határidő, és ketten ott toporognak az ajtó előtt.

• Van egy jó, meg egy rossz hírem.
• A jó gondolom az hogy elkészültetek, ezt hagyjuk is, mi a rossz?
• Igen, van megoldás, meg is tudjuk csinálni, csak bonyolult egy picit és aránylag drága, no meg hat havonta ismételni kell a kúrát. Addig viszont tökéletes a megoldás, büszkék vagyunk magunkra. (És mind a két fajtára jó!)

No de még van egy másik versenyző is, régi bútordarab, megbízható....

• Kapkodtunk egy kicsit, kipróbáltunk sok mindent, és megvan a tökéletes megoldás. Nem tudom hogy hogyan jöttünk rá, de tényleg, viszont végül is nagyon olcsón, nagyon egyszerűen előállítható eme szer. Minden kísérlet megvan már, akár holnap gyárthatnánk is ha akarnánk.
• Ha akarnánk, ja, de ezt mint te is tudod meg kell még fontolnunk.

Ha a részvényesek érdekét veszem figyelembe és jó szakember vagyok, melyiket választom?
A másodikat?
Dehogy.

Gonosz, galád ember volnék én?
Dehogy.

Meg kell engem változtatni?
Dehogy.

Valami baj van a környezettel, a szabályokkal, a kooperációval, a teljesítmény fogalmával?
Ott lesz valami bug, ja.....

Metróalagút....

Nagyon régen olvastam arról hogy a metrót annó azért építették olyan mélyre - és azért olyan nagyon drága az üzemeltetése is, a szellőztetés és a mozgólépcsők hossza, stb. miatt -, mert javában készültek a háborúra.

Ezt nap mint nap fizetjük lelkesen, bár még most is jó óvóhelynek 3 napra.....

Manapság egyre másra épülnek a szervertermek.....

Miért ne használnánk ki elődeink "okosságát", ha már úgyis ott van és sok pénzbe kerül.

A biztonság megoldott.

A szállítás megoldott (nem kéne átalakítani a metrókocsikat imho hogy beférjen egy szerverszekrény)...

Az áramellátás szintén, a hűtés, temperálás sem akkora nagy gond ott lenn. 

Persze a biztonság miatt nem árt alternatív kijáratot csinálni - ha le kell zárni valamiért a metró oldalit -, de ez nem lehet akkora gáz....

Persze ez nem csak a magyar metróra igaz :).

Régi sztori....

Ez a történet legalább 30 éves, még nem lehetett tudni hogy milyen izgalmas változások lesznek itt....

Szóval itt volt még a vasfüggöny javában, igazából emiatt érzem aktuálisnak. Most is ugyanaz a mentalitás, de nem vagyunk bezárva. Öröm ez vagy bánat?

Jó atyám egy kis településen dolgozott agrármérnökként.

Akkoriban emlegette sűrűn hogy "könyvelőkre nem szabad bízni a gazdálkodást, abból csak a baj van.". Őszintén szólva azt hittem hogy Marxékra céloz ezzel - amiben azért nem tévedtem én olyan nagyon, de adott esetben nem az volt a kiváltó ok :) -, később elmesélte hogy miért is.

Intermezzo :). Sírva rontott be - a későbbiekben még említett - tsz elnökhöz a könyvelő, hogy

• Kovács Miska elköltötte az egész évre szánt keretet, és csak egy fél teherautónyi vegyszert hozott!

 Ami hatalmas nagy skandalum volt. Apu mondta is hogy iszonyatosan odafigyelt hogy ne legyen semmi baj az általa kiválasztott modern szerekkel, egy fia kukac ne legyen az almában. (Azt rajta kívül úgy sem értékelte senki hogy az általa preferált cuccok sokkal kevéssé károsak a környezetre - méhek, ivóvíz, halak -, valamint az almát fogyasztó emberekre...). Év végére még maradt is a fél teherautónyi cuccból, a termés kiváló volt, úgyhogy jó atyám megmenekült a könyvelőtől,

• Azt veszel amit akarsz

kapta meg az elismerést....

 Na de térjünk vissza a lényeghez.
Egyszer az öreg berontott az elnökhöz hogy baj van, lopják a műtrágyát ami ki van rakva a földek mellé, későbbi felhasználásra. (Logisztikai probléma, lerakták, majd ahogy haladt a gép, felhasználták.)

• Nem baj az, magyar földbe kerül, mondta erre az elnök.

Hökkentem ezen, kérdeztem  is atyámat hogy kiféle, miféle ember volt ott a "főnök".

• Böcsületes négy elemis parasztember, fiam

Végül is.
Több műtrágyát vittek ki innentől fogva, elvégre tényleg nem tudták másra felhasználni, átlendültek ezen a kérdésen. Ha azt nem zavarja akinek vigyázni kellene rá.... (Megj: ezért ciki hogy elment a fejünk felől a vasfüggöny, imho....)

No de még egyszer berontott később apu, miszerint a vegyszerraktárt is dézsmálják.

• Nem baj az..., kezdte volna az elnök,
• Jó, jó, de megmérgezhetik magukat.
• Hmmmm, tényleg, most mi legyen?

 Kedves olvasó, te mit tettél volna, hm :)?

 

Meghirdették hogy a tsz ingyen, meghatározott rend szerint elvégzi a kiskertek növényvédelmét, méregnaplóval, tájékoztatással.

 

Cserébe aki hozzányúl a raktárhoz, annak nem lesz öröme....

(Vagy annak nem lesz aki azt hiszi hogy nem lesz olyan aki ezek után megtenné, és nem emlékszik a rokonok című szerzeményre vagy azt hiszi, rá ez nem vonatkozik, de ez már egy másik és talán nem is annyira publikus történet....)

Az adó definíciója

Jut eszembe :D.

Ha valaki véletlenül nem ismerné.
Egyszer egy Napóleonról szóló film végén láttam ezt, és beleégett az agyamba.
Jó, nem egyszer láttam, mert egy sorozat volt és direkt figyeltem ezt egy idő után.....

Egy köztársaság alapja az adó, melynek definíciója:

Szabad emberek, közös céljaik megvalósítására, lemondanak a jövedelmük egy bizonyos részéről

Ezt kár boncolgatni tovább, de azért én megteszem :).

Ezer sebből vérzik ez a köztársaságnak nevezett honunkban sajnos.

Egyes - külföldi - vélekedések szerint - amit Szilárd Leóék még erősítettek is, ugye :D - még az emberek definíciónak se felelünk meg :).

Annyira örülnék neki hogyha nem csak nevezhetnénk magunkat köztársaságnak....

Kocsifeljáró fűtés

Jó hideg lett reggelre....

Annak idején a Linux-flame -en az egyik srác mesélt egy nagyon klassz megoldást kocsifeljáró melegítésre, amikor azon ment a vita hogy a budai villákban azért lopják az áramot, mert drága az elektromos fűtés, legalábbis az utca fűtés az :D. Nem is osztanám ezt meg, ha nem olvastam volna a minap Öveges prof egyik könyvében az eljárást hasonlóan, úgyhogy azt hiszem megtehetem. (Remélem nem rontom a srác apukájának a bizniszét...)

Egyébként sem biztos hogy jól emlékszem az összetevőkre, bár nagyot nem lehet tévedni, akinek meg kísérletezni van kedve, hadd tegye, akit meg érdekel de nincs kedve szórakozni, lehet hogy bejelentkezik a "mester" errefelé és akkor meg lehet keresni ;-).

Annak idején azt gondoltam hogy a vasútnak jó lenne ez síneket melegíteni, de nem nagyon izgatott senkit se természetesen...

Szóval a lényeg.

• Vegyünk egy kb. 3 méteres (Lehet hogy másfél méter volt az eredetiben...) alulról zárt vascsövet és egyharmadáig töltsük meg legalább 60 fokos vízzel. 
•  Hagyjuk hogy a gőz betelítse a csövet végig, majd légmentesen hegesszük be a cső tetejét is.

Már kész is van a "fordított hűtőnk".
Amikor a cső hűlni kezd, kicsapódik a pára, ami vákuumot okoz a cső tetejében -> már 4 fokon forrni fog a benne levő víz. Ha leássuk a csövet a földbe, akkor hideg esetén gyönyörűen fogja a cső tetejét fűteni a 3 méteres mélységből a föld.

Vonat energiavisszanyerő

Ha már idefirkálom a régi ötleteimet, ez se maradjon ki.

Nem találom a magyar nyelvű abstractot, de úgyis ki fogom fejteni alant :).

---

Title of idea :

1.) Recover the  kinetic energy of individual railway carriages to reduce the load and fuel consumption of railway engines.

Recover part of the kinetic energy of a railway carriage during braking, store it in ultracapacitors (see e.g. Maxwell Technologies ) and reuse during acceleration. Such systems already exist, see for instance the news release about South Korean Subway ( http://www.maxwell.com/ultracapacitors /news-events/release.asp?PRID=290 not work now :(.). The idea is to adapt this mechanism individually on each (or most) of the railway carriages rather then having it only in the engines. The carriages could be modified to include at least an electric motor that also acts as a generator, set of ultracapacitors and pressure sensors mounted on the carriage joints to automaticly control the onset of charging or the feedback of stored energy to the electric motor. Such carriages could reduce the load on railway engines which would mean that fewer engines would be required for the same ammount of transportation and also less fuel or electricity consumption. Since the operation of the carriages does not require any centralized control, thus they are generally applicable on a heterogenous railway, and they even can be mixed with "ordinary" carriages. Unlike the (already existing) electric engines that feed back to the power line during braking, the advantage of the modified carriages could also be harnessed on non-electric railway lines that are the most common type in the USA. 

--------

Ki ne gondolkodott volna el azon hogy hogyan lehetne energiát visszanyerni autón, buszon, vonaton? Én sem vagyok ez alól kivétel. Autóra a legszebb megoldást a BMW-től láttam valahol, tipikusan az az ötlet aminek a láttán az ember a homlokára csap.... Miért nem nekem jutott az eszembe :)? Sajna nem találom sehol azt az oldalt, a lényeg az volt hogy a hagyományos automata váltót gondolták újra. Utánakerestem. Határozottan BMW-re emlékeztem, de a bolygómű wikipédia oldalán a toyota priust emlegetik. Mindegy is, az nem az én harcom :D:

Egyszer egy újságban láttam a Maxwell (link ott fenn) cég remek ötletét. Gyakorlatilag kondenzátorból építettek energiatárolót. Aminek az az előnye hogy iszonyatosan gyorsan lehet tölteni, talán túl gyorsan is.

Hozzáteszem hogy van egy nagyon egyszerű és működő módja a vonat energiájának a visszanyerésére. A modernebb mozdonyok képesek visszatáplálni fékezés közben az energiát a felső vezetékbe. Ennek az a hátránya hogy értelem szerűen csak a mozdonynak - vagy a motorkocsinak - szabad fékezni, valamint ha nincs felső vezeték, akkor bukott a mutatvány. (Tudom hihetetlen erre Európában, de az USA-ban rengeteg villamosítatlan vonal van.)

Ravasz olvasó azonnal kötözködhetne hogy miért ne lehetne generátort kötni minden kocsira és kész? Ez is megoldás lehet, de akkor egységesen meg kell oldani a kocsik összekapcsolását is, mert ha csak egyetlen egy is akar amin nincs összekötő vezeték - abba most nem is megyek bele hogy ez mennyire biztonságos -, akkor nem működik az egész.

A továbbra is ravasz olvasó ebben általános problémát is láthat. Kitalálhatsz bármit, barátom, a vezérléshez úgyis szükséged lesz az összekötésre, belebuksz a kompatibilitási problémákba. Van ahol még 1950-es évekbeli mozdonyok futkároznak vidáman (komolyan láttam Olaszországban olyat...).

Na épp itt van az ötlet ;). Nem az ultrakapacitor a lényeg, energiát lehet tárolni akár nagynyomású levegőtartályban is, lásd indiai kiskocsi. (Na az is remek ötlet hogy a hatékonyság miatt nem légköri nyomáson fecskendezik be a nagynyomású levegőt, remek mérnöki teljesítmény....)

Vegyünk egy kocsit külön. 

Mi is történhet vele - most eltekintve attól hogy hegyre/ről megy fel/le kis ravasz :D -?

Vagy húzom - jó, tolom -, vagy fékezem.

Meg is van a vezérlésem. Ha bizonyos nagyságnál nagyobb húzó vagy vonóerőt tapasztalok, akkor "rásegítek". Ha meg fékez a szerelvény, akkor a fékpofát visszafogom akkora - elektromágneses - erővel, amekkorát fékez a generátor, így ha nem működik az eszközöm, azonnal visszavált "hagyományos" üzemmódba.

Így egy így felszerelt kocsi "besegít" a saját szállításába. Függetlenül a többi kocsitól.

Szerintem jó ötlet, bár ez is már elég régi agymenésem.....